Réthelyi Miklós még most sem tudja...

Döntéseinket nemcsak észérvek alapján, hanem legalább annyira érzelmileg hozzuk meg – nyilatkozza lapunknak Réthelyi Mikós, aki két év után távozik a Nemzeti Erőforrás Minisztérium éléről - írja "Réthelyi Miklós még most sem tudja, hová tűnt 30 ezer jelentkező" című interjújában a Népszabadság.

- Egy nyilatkozatban azt sejtette, hogy nem ért véget a kormányzati munkája, Orbán Viktor miniszterelnök mellett még lehet feladata. Mi lesz ez?
- Ezt még nem tudom pontosan. A lemondást bejelentő levelemben azt írtam, hogy szeretném a későbbiekben a kormány munkáját kívülről erősíteni, de konkrétumokról még nem beszéltünk. A kormány átalakítása épp most zajlik, a miniszterelnökségen a feladatok most tisztázódnak. Gondolom, miután ez megtörtént, a miniszterelnök úr alkalmat ad arra, hogy megbeszéljük, miként hasznosíthatók a kormányzati munkában szerzett tapasztalataim.

- Miért mondott le, ha mégis maradna a kormány közelében?
- Eredetileg is így volt megbeszélve. Nem volt semmi különös ok azon kívül, hogy a félidejéhez érkezett a kormány. Megváltozott a politikai erőtér, a kormányzati munkában a szakmai feladatok mellett hangsúlyossá válnak a következő választások is. Most nagyobb szükség van erős politikusra a tárca élén, mint eddig bármikor.

- Még mindig nem értem: mi vitt rá egy megbecsült professzort, tudományos sikerekkel a háta mögött, hogy 72 évesen politikai szerepet vállaljon?
- Döntéseinket nemcsak észérvek alapján, hanem legalább annyira érzelmileg hozzuk meg. A Fidesz elképzeléseit mindig támogattam: kiálltam mellettük, tüntetésekre jártam, közéleti szerepet vittem, politikait azonban nem. Soha nem is gondoltam ilyen szerepre, nem lobbiztam a feladatért, nem is ismertem közelebbről a miniszterelnök urat, annyit tudtam róla, mint egy újságolvasó, rádióhallgató. Igazán váratlanul ért ez a megtisztelő felkérés. Megbeszéltem feleségemmel és legközelebbi barátaimmal és úgy döntöttem, hogy most „hív a haza". A felkérést el kell fogadni, nekirugaszkodni a nagysága miatt riasztónak tűnő feladatnak, és a legjobbat hozni ki belőle.

- Nem bánta meg?
- Egy percig sem.

- Milyen a kapcsolata a kormányfővel?
- Tiszteljük egymást, nem vagyok bizalmas viszonyban vele, de többször beszélgetünk, több ügyben is kérte a véleményemet.

- Volt, hogy hozzá fordult segítségéért, esetleg lobbizott valamelyik államtitkárság ügyéért?
- Miniszterként ez dolgom volt. Főként az egészségügy és az oktatás átalakítása okán volt erre gyakran szükség, volt, amikor az államtitkárokkal együtt, de nélkülük is találkoztunk a kormányülésen kívül.

- Miért volt szükség erre?
- Azért, hogy a miniszterelnök a tényeket első kézből kapja. A kormányülésen gyakran kimerítő és hosszadalmas viták zajlottak, ezekbe könnyen belevesztek a fontos részletek. A kormányfő pedig a tézisekkel alátámasztott érvelést szereti. Egy-egy ilyen személyes beszélgetés lehetőséget adott arra, hogy a részletes tényszerű és logikus érveket megismerhesse.

Az egészségügyre vonatkozó kérdések és válaszok a teljes cikkben