Hétfőn és pénteken ülte fel a roham- és esetkocsikra, hogy bepillantást nyerjenek a mentők munkájába.
Kiszámíthatatlan a mentődolgozók élete: van, hogy ebédelni sincs idejük, máskor órákig nem szólal meg a kocsijukat riasztó csengő. Hétfőn és pénteken ültünk fel a roham- és esetkocsikra, hogy bepillantást nyerjünk mindennapjaikba. Nekik gyűjt lapjaink alapítványa: már több mint másfél millió forint van számlánkon – írja a delmagyar.hu portálja.
Egy hosszú, három rövid, majd még egy hosszú. Ha ez a csengőjel szólal meg a szegedi mentőállomáson, biztos, hogy súlyos esethez riasztják a mentőket, hiszen a rohamkocsit indítja a diszpécser. Erre az autóra ültünk fel hétfőn és pénteken, hogy belelássunk a mentők mindennapjaiba. A a filmekben mindig történik valami.
De az átlagosan naponta 6-8 alkalommal riasztott rohamkocsinak hétfő délután 3 óráig egyetlen „bevetése" volt. Szőregre hívták egy 92 éves nénihez, aki egy derékfájására kapott injekció után nem sokkal elvesztette az eszméletét. A szőregi úton 120-szal 5 perc alatt a helyszínen voltunk. Mint kiderült: szerencsére csak egy kiszáradás miatti ájulásról volt szó, és a néni közben magához is tért. Eltűnt a vérnyomása, Anna néni – tájékoztatta a beteget Rotyis Mária főorvos, majd kikérdezte a hozzátartozókat, milyen gyógyszert szed a beteg. – Nem tudják, ezért elmentek a néni otthonába összeszedni. Ez tipikus – mondta a mentőorvos. A teljes riport.