Rossz beteg a magyar: Google és a táltos után jöhet a kórház

Arrogánsnak, lekezelőnek mondott orvosokról nap nap után hallani – jobbárra anonim internetes fórumok vannak tele ilyen történetekkel. De vajon milyenek vagyunk mi betegek? Leszámítva az arrogáns fellépésű kórházi kezelteket, akik nem ritkán a kék hírekben szokták végezni, általában könnyű esetek vagyunk? Akik gyógyulni akarnak és azért mindent megtesznek? Egyáltalában: milyen a jó beteg? – teszi fel a kérdést a sonline.hu portálja.

Egy nyolcvan fölötti pácienstől hallottuk a minap, akit ledorongolt a bőrgyógyász: az orvosok számára az ideális beteg bizonyára: egy egészséges ember, aki orvos. Semmi gondja, és azt is hamar felfogja.

Nagyon rossz betegek vagyunk. Ha csak tehetjük, nem megyünk orvoshoz, vagy ha rászánjuk magunkat végre, akkor azt várjuk, azonnal és csakis velünk foglalkozzon mindenki. Nincs bennünk sem fegyelem, sem türelem. Így látja, nem kevés átfedéssel a GKI Egészségkutató friss felmérésével, egy az orvos-beteg kapcsolatokra évtizedek óta rálátással rendelkező somogyi háziorvos, aki úgy véli: a Kádár-rendszerből ismert társadalmi feszültség kezd visszatérni, a betegek akkor is fociként magától értetődően értettek a gyógyításhoz, és mára az egészségügy ismét a vicc nyuszikája lett, aki nem tudja jól megválasztani a sapkaviselés idejét.

A magyar beteg bizalma sem kellően erős: ha egy hozzátartozóját elveszíti, sok esetben úgy érzi, csak a kórház vagy a kezelőorvos lehet a hibás. Ennek a következményét erősítik a kifejezetten a műhibaperekre szakosodott ügyvédi irodák, melyek – persze sok esetben valós hiba következtében – húzzák le a bőrt a szolgáltatókról

A betegekben sok esetben nagyobb a törődési vágy, mint a gyógyulási, nyiltakozta a portálnak egy vidéki kórház tapasztalt belgyógyásza. Kevés türelemmel viseltetnek a kezelések, a diagnózisok iránt, ami viszont az eredményesség esélyeit rontja, bármi is legyen az orvosolandó probléma. Türelmesebbnek kellene lenniük.