Továbbra is a legtöbben, 11,5 ezren szürkehályog-műtétre várnak, a beavatkozásra az átlagos várakozási idő három hónap.
A várólisták hosszát az egynapos sebészeti ellátások kiterjesztésével és egy megfelelő információs rendszerrel lehetne csökkenteni, amikor a beteg eldöntheti, hogy hol és mennyit vár a műtéti beavatkozásra. A márciusban publikált várólistaadatokhoz képest májusban 551 beteggel többen, összesen 28 376-an vártak valamilyen műtéti beavatkozásra a hazai kórházakban – írja a Világgazdaság – online a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai alapján.
Továbbra is a legtöbben, 11,5 ezren szürkehályog-műtétre várnak. A beavatkozásra az átlagos várakozási idő 92 nap, a legtöbbet, 347 napot a gyöngyösi Bugát Pál Kórházban kell várni a szemműtétre. A második leghosszabb várólista a térdprotézisműtétre várakozóknál van, itt márciushoz képest 136 beteggel nőtt a várakozók száma.
Magyarországon az OECD-adatok szerint a várólisták nem is olyan hosszúak, mint sokan gondolják, de talán nálunk a legnagyobb a különbség a medián várakozási idő és az átlagos várakozási idő között – mondta Kincses Gyula egészségpolitikus a Világgazdaságnak. Egy szemlencseműtétre a 2017-es OECD-adatok szerint Magyarországon a medián várakozási idő harminc nap körül alakult, az átlagos pedig kilencven-száz nap volt. Finnországban mindkét adat száz nap körül van, míg Lengyelországban átlagosan négyszázötven napot várnak a szemlencseműtétre a betegek, de a medián várakozási idő is négyszáztíz nap körül alakul.
Kincses Gyula szerint, ha a medián várakozási idő – ami a reálisabb – és nem az átlagos várakozási idő szerint tesszük sorrendbe az adatokat, kiderül, hogy az Európai Unió OECD-tagállamai között Magyarországon a második legrövidebb a várólista Olaszország után. A szakember hangsúlyozta: a lakosság szemében összecsúszik a várólista és a vizsgálati előjegyzés, más néven a betegfogadási lista fogalma, ez utóbbiban valóban irritálóan hosszú várakozási idők vannak. A várólisták hosszát Kincses Gyula szerint úgy lehetne rövidíteni, ha a betegek felkerülését nem a kezelőhelyek „intéznék”, hanem a pácienst központilag helyeznék a listára, s a megfelelő információ birtokában dönthetné el a beteg, hogy hol és mennyit vár.
További részletek a cikkben.