Sok vagy kevés 46 ezer Covid-halott?

Nagy örömmel olvastam Kovács Emese és Mihályi Péter cikkét (Másokhoz képest sok vagy kevés emberéletet vesztettünk Covidban?) a Telex hasábjain. Nemcsak a cikk tartalma miatt, hanem mert talán az első felvonása lehet egy olyan társadalmi diskurzusnak, amire hatalmas szükség volna, írja a Telex portálján dr. Ferenci Tamás egyetemi docens, klinikai biostatisztikus. Miért haltak meg ennyien a koronavírus-járványban Magyarországon? Egyáltalán, sokan haltak meg? (Egyáltalán, mi az, hogy „sok”?) E kérdések megtárgyalása önmagában is nagyon hasznos és előre viszi az egészségről, egészségügyről való közgondolkodást. A járvány halálozási adatainak vizsgálata kifejezetten segítheti annak feltárását, hogy a magyar népegészségügy és az egészségügyi ellátórendszer működésében mik az erények, mik a hibák, nehézségek, hogy a lakosság egészségi állapotában milyen pozitívumok és milyen problémák vannak. A hibák és problémák azonosítása különösen fontos, hiszen őszinte feltárásuk és nyílt megbeszélésük nyilvánvaló előfeltétele annak, hogy javítani tudjunk.

A többlethalálozás témájában már több, szélesebb közönségnek szóló írás is megjelent, ami örvendetes, mégis érdemes két aspektust feleleveníteni a Kovács–Mihályi-cikk fényében. Az egyik, hogy a többlethalálozás és a jelentett halálozás két különböző mutató, ami nem ugyanazt méri: a jelentett halálozás célja a SARS-CoV-2 fertőzés miatt elhunytak számbavétele, míg a többlethalálozás a járvány és annak kezelésének teljes hatását méri, beleértve nem csak az előbbiben említett direkt, hanem az indirekt hatásokat is. Ezek lehetnek pozitívak (kevesebb az autóbaleset, az influenza is visszaszorul) vagy negatívak (több az öngyilkosság, más betegségek ellátása is megnehezedik, vagy akár ellehetetlenül). Amit mi látunk a többlethalálozásban, az ennek a bruttó egyenlege; semmiféle olyan elméleti elvárás nincs tehát, szemben azzal, amit néhányan gondolnak, hogy a két mutató ugyanolyan értékű „kell”, hogy legyen.

A teljes cikk a Telexen olvasható.