Sürgősségi osztályról filmforgatásra

Baji Anikó, Ancsa az Uzsoki Utcai Kórház sürgősségi osztályának triázsa, ő az, aki besorolja, hogy kit és milyen gyorsan kell ellátni. A kiégés ellen úgy védekezett, hogy kitanult egy teljesen más szakmát is, a kórházi munka mellett évek óta ír és videókat készít az egészségügyről. Ancsa nemrég elnyerte a Richter Anna-díjat is, a több millió forintos pályázati pénzből pedig filmet forgatott a stroke-ról. A népszava.hu melléklete készített interjút.

– Egy 12 órás műszak után a sürgősségi osztályon leül a gép elé és blogol. Évek óta kommunikál hitelesen az egészségügyről. Hamarosan bemutatják első rövidfilmjét, melynek témája a stroke, és aminek alapja az egyik írása. Hogy jött az ötlet, hogy filmet szeretne forgatni?

– A tavalyi évem az útkereséssel telt, próbáltam magam beleilleszteni a médiakommunikáció világába úgy, hogy felhasználom a sürgősségi triázsként szerzett ismereteimet. A stroke-­ellátás az egyik leglátványosabb eleme az akut betegellátásnak, hatására észrevehető fejlődés tapasztalható. Mikor egy stroke-beteg bejön hozzánk és már nem tudja mozgatni az egyik karját, nem tud beszélni, nagyon kiszolgáltatott helyzetben van. Ha ez így marad, nemcsak a saját, hanem a családja élete is örökre megváltozik. De ha sikerül időben ellátni, akkor ennek eredménye ott, előttünk bontakozik ki. Látjuk, ahogy visszakapja a karját, ismét tud kommunikálni. Ez elképesztően jó érzés. A média évek óta sulykolja, hogy ismerjék fel a stroke-ot, gyakran jelenik meg, hogy milyen tünetei vannak (nyelési zavar, egyensúlyzavar, féloldali végtag gyengeség/zsibbadás, beszédzavar, látászavar, féloldali bénulás). Mégis, sürgősségi triázsként azt tapasztalom, hogy az érintettek egy része vár. Várja, hogy majd elmúlnak a tünetek, hogy magától jobb lesz a helyzet. Ezzel pedig időt veszítenek, és az esélyt arra, hogy segítsünk nekik. De ha sikerülne megelőzni a stroke-ot, akkor nem csak a felismerésre kellene hagyatkozni. A kialakulásában szerepet játszik a dohányzás, a diabétesz, a túlsúly, a magas vérnyomás. Ezek rendszeres szűréssel diagnosztizálhatók, így megelőzhető lehet akár a stroke is. Mindezt úgy akartam kommunikálni, hogy az megfogja az embereket, ne menjenek el mellette.

– A megvalósításban az idei Richter Anna-díj segített, a pályázata 4 millió forintot nyert nemrég. Számított arra, hogy megkapja a támogatást?

– Amikor megpályáztam a díjat, éreztem, hogy ez az, amire szükségem lenne. Végül nem sokkal a határidő előtt jelentkeztem. Tavaly decemberben, mikor felhívtak, hogy bekerültem a döntőbe, szinte sokkot kaptam. Akkor jeleztem a főnökeimnek, hogy mi a helyzet, és szerencsére nagyon támogatóak voltak. Közben jött a Covid–19 is, így az eredményhirdetés csúszott. Végül idén áprilisban tudtam meg, hogy nekem ítélték a díjat. Aznap kimásztam a szkafanderből egy műszak után, teljes időzavarban és kétségbeesve indultam bevásárolni, közben az járt a fejemben, hogy mostantól már ki tudja, meddig, ilyen lesz az életem. Most is elsírom magam, ha eszembe jut, mert akkor ez megváltoztatta az életemet. Egy kút mélyén ültem és egyszer csak kihúztak onnan. A történet folytatódol - a teljes cikkben