• nátha
    • Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

      Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

Svéd Tamás: Egyszerűen nem jön ki a matek

Lapszemle 2024.07.04 Forrás: medicalonline.hu
Svéd Tamás: Egyszerűen nem jön ki a matek

Megtanultuk, hogy a megfelelő háttérinformációk nélkül bedobált adatokkal sok minden és azok ellenkezője is alátámasztható.

A GDP arányos egészségügyi ráfordítás Magyarországon 7,5%  - az EU átlag 11%. Ebből állami/közpénz:  Magyarország 4,4%  - EU átlag 7,7% (Eurostat, 2024) A különbség ez egyszer magyar forintban is kifejezve nagyjából 2500 milliárd. Az egy főre jutó állami egészségügyi ráfordítás egy magyar emberre az EU átlag fele. Így a kórházi adósságok évente újratermelődnek, korábban 60 milliárd, jelenleg jóval több, mint 100 milliárd forinttal évente (10-12 milliárddal havonta). Összességében egyértelműen kimondható, hogy a magyar egészségügy nagyon alulfinanszírozott - sokkal többet kellene az összeadott, közös pénzből erre fordítanunk.  Ehhez képest mi hangzik el? Ma az állami és magán-hozzájárulások 7-7,5 százalék körül alakulnak, tehát kicsit még javítani kell. Amíg viszont a forrásallokációt, illetve a feladathoz mért újraosztást nem csináljuk meg, addig nagyon sok pénzt a rendszerbe tenni nem érdemes,mondja Takács Péter egészségügyi államtitkár - idézi Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára elemző írását a medicalonline.hu.

Ezzel a tervvel - előbb az átalakítás, aztán a többletráfordítás -, noha elsőre ez is jól hangzik, legalább két hatalmas baj van.

1. Az EU átlagnak megfelelő, vagy afölötti egészségügyi ráfordítással rendelkező országban, egy gazdaságilag nehéz helyzetben lehet türelmet kérni. Lehet azt mondani, kedves polgárok, nem most van itt az ideje az egészségügy költséges és bonyolult átalakításának, most nem tudunk az eddig 11-12%-os GDP arányos költés mellé további 3-5%-ot átmenetileg sem beletenni, hogy modernebb épületeket és műszereket építsünk-vásároljunk, hiába lenne ez időszerű. Kérjük még pár évig érjék be az eddigi, kielégítően működő egészségügy szolgáltatásaival - most a pénz másra kell.  Ugyanezt egy olyan országban kijelenteni, ahol a ráfordítást fentebb láttuk, s ennek eredményei, a folyamatosan újratermelődő kórházi adósságok, sok helyen elavuló, lerongyolódó infrastruktúra, hiányzó, elöregedő egészségügyi dolgozók - de legfőképpen a szomorú statisztikák a megelőzhető és elkerülhető halálokról, a rákos halálozásról, a várható élettartamról és egészségben töltött évekről, melyek mindegyikében hazánk a legrosszabb helyezések egyikének birtokosa az EU-ban - nos, szerintem itt nem lehet! Nem lehet azt mondani, hogy az eddig is elégtelen finanszírozással érjük még be évekig - a leendő békeidőkig!

2. Az eddigi alacsony ráfordítással az az egyik legnagyobb baj, hogy nem tette lehetővé az időben elvégzett fejlesztéseket, adaptív változtatásokat sem. A - bármilyen - átalakítások ugyanis pénzbe kerülnek. Ahhoz, hogy a valóban túlzó mennyiségű kórházakból a feleslegeseket bezárhassák vagy más funkcióra használhassák, előbb az érintett területen az alapellátást, szakrendelést, egynapos ellátásokat nyújtó intézeteket fejleszteni kell. Ez infrastrukturális fejlesztést, átépítést is jelent - a jelenlegi, egy rendelős-egy várós vidéki háziorvosi rendelők például nem alkalmasak praxisközösségek működtetésére. Mint az előző Realitás-cikkből láthattuk, ha egy kórház, osztály egy megszűnő másik helyett többletfeladatot kap, ahhoz több orvos, ápoló, több műszer, eszköz szükséges - és nem, nem elegendő ennek előteremtéséhez a többletteljesítményért kapott (évek óta elégtelen) többletfinanszírozás. Normális esetben - ha ezt nem a kirendelési szabályok gumiszerű nyújtásával, az egy megye egy munkahely elvvel oldanák meg - pénzbe kerülne a megszűnő munkahelyeken dolgozók végkielégítése avagy költözésük támogatása is. 

Mindezek nélkül nagyjából úgy járunk el, mintha egy rosszul szigetelt, huzatos, emellett öreg és gazdaságtalanul működő fűtésrendszerű ház esetén mondanánk azt, addig nem érdemes a fűtésre többet költeni, amíg a szigetelés, cső-  és kazáncsere meg nem történik - viszont ezekre sem szánunk semmit, ehelyett megpróbálunk valamit házilag, minimál költségvetésből barkácsolni. Valóban, egy felújítás és modern fűtőrendszer beépítése jelentős összeg, mely csak hosszú évek alatt térülne meg. Ugyanilyen egy következetes egészségügyi reform - de amíg a politika négy, vagy legújabban kétéves ciklusokban gondolkodik, nem fogunk tudni előbbre jutni. Addig a fenti házban sokan megfagynak - az országban pedig sokan méltatlanul és feleslegesen halnak meg... 

A teljes írás itt olvasható