Szakmai szemmel: Fehér (köpenyes) hattyúdal

Elismerem, unalmas a magyar egészségügy romlásán sopánkodni. Azonban majdnem harminc év teljesen haszontalannak bizonyult okoskodás és igyekezet után mégsem tudom szó nélkül hagyni a témát. Meglehet, pusztába kiáltott szó minden javaslat, minden észrevétel - írja dr. Haskó László a Népszavában.

Nos, aligha vitatható hogy „a magyar egészségügy", csakúgy, mint „ a magyar labdarúgás", dicsőnek hazudható múltján és szerencsére, a még mindig létező egyéni teljesítményeken kívül immár semmit sem tud felmutatni. És ennek egyértelműen és kizárólag politikai okai vannak. Az átkosnak kikiáltott Kádár-időkben az ország, és benne a politikusok, sőt maga Kádár sem volt "szabad". Az orvoslás tudományának és a betegellátás szervezésének modellje a szovjet minta volt. Az évtizedek múlásával eltűntek a „bécsi iskola" professzorai, helyükbe pedig nem léptek új iskolák, új nagyságok. Az előrejutás lépcsőfokait a tehetség és a szorgalom helyett, vagy jó esetben: mellett, a párt építette. Elképesztő hozzá nem értés alakult ki a szakma legtöbb vezető testületében és intézményében. A rendszerváltás az egészségügyet - a sorozatos ostoba és haszontalan látszatintézkedéseket leszámítva -, érintetlenül hagyta, vagyis elnézte a folyamatos romlást.

A teljes cikk a nepszava.hu-n olvasható