Személyre szabott kemoterápiával reformálnák a rákgyógyítást

A kemoterápia olyan, mint egy baromi jó sportautó, amivel csak hatvannal megyünk az autópályán, mert amikor kitalálták, akkor még hatvanra tervezték, nem háromszázra. Nekünk most ezt a sebességet kellene legalább százhúszra növelni – érzékeltette Füredi András, az ELKH Természettudományi Kutatóközpont Enzimológiai Intézet Gyógyszerrezisztencia kutatócsoportjának tudományos munkatársa, biofizikus az Óbudai Egyetem Kiberorvosi Kompetencia Központjának (KIKOK) múlt csütörtökön megrendezett szakmai napján, hogyan igyekeznek a Physcon kutatócsoporttal közösen növelni a kemoterápiák hatékonyságát, és reményt adni a rákos betegeknek a gyógyulásra - számolt be róla a qubit.hu.

Füredi előadásában elmondta, hogy a rosszindulatú daganatok kezelésének egyik sarokköve ma is a kemoterápia, amelyre kezdetben általában jól reagál a beteg. Ez azonban nem időtálló, méghozzá azért nem, mert ha többször ismétlik meg, egy idő után gyógyszerrezisztencia alakul ki, és a beteget elveszítik. A rákos sejt ugyanis elkezdi kicselezni a gyorsan osztódó sejteket célba vevő kemoterápiás kezeléseket: egyszerűen leállítja az osztódását, visszaveszi a fehérjék fejlesztését, vagy „kiköpködi” magából a kemoterápiás vegyületeket.

Hogyan tehetjük sikeresebbé a kezeléseket, ha a tumorsejtek így viselkednek? Fejlesszünk gyógyszert? Legalább 10-12 évbe telik, mire ezek eljutnak a betegekig, dollármilliárdokba kerülnek, és 10 százalék alatti a sikerrátájuk. Készítsünk új gyógyszerkombinációkat? Ehhez hosszas klinikai tesztek kellenek, és viszonylag szűk az a betegkör, ahol pont az adott kombináció működik jól. Esetleg ismert terápiákat alkalmazzunk másként? Ezek jelentenék a kemoterápiák úgynevezett off-label alkalmazását, viszont megalapozott eredmények nélkül ezek nem alkalmazhatóak a kórházi gyakorlatban – mondta Füredi.

Mindezek miatt a kutatók úgy döntöttek, a meglévő kemoterápiák hatását igyekeznek optimalizálni, mivel ezek olcsók, hozzáférhetők, a betegek széles spektrumában – az összes rákbeteg kétharmadánál – alkalmazhatók , és működnek. Erről a teljes cikkben olvashat