Szervátültetés: egyik pillanatról a másikra egy új élet kezdődik el

A szervátültetések a legkomplexebb és mélyebbre ható műtéti eljárások közé tartoznak s minden egyes műtét mögött egy akár száz fős egészségügyi csapat végzi a munkáját az életmentés érdekében. Mi történik, amikor éjjel kettőkor megszólal a telefon, s hogy mi visz rá egy élő embert arra, hogy saját szervét adományozza egy másik ember számára. Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat Transzplantációs igazgatója erről is beszélt a növekedés.hu-nak.

A transzplantációs műtétek esetében napjainkban már „rutinműtétekről” van szó, vagy hiába a korszerű orvostudomány, változatlanul jelentős mértékű beavatkozásról van szó?

Részben rutinműtétről van szó, részben pedig nem. Ezt sok minden meghatározza; lényeges szempont, hogy mely szervtípus átültetéséről van szó, maga a beavatkozás pedig az életminőséget javító vagy az életmentő kategóriába esik.

Elég csak arra gondolnunk, hogy például a vese vagy hasnyálmirigy megbetegedései kapcsán rendelkezésre állnak alternatív terápiás lehetőségek is, míg egy végstádiumú szív-, tüdő-, vagy májelégtelenség esetén nem létezik olyan alternatív terápia, ami olyan jó eséllyel biztosítaná a beteg számára a hosszútávú túlélés esélyét, mint a transzplantáció.

Összességében azt tudom mondani, hogy egy sok transzplantációt végző sebész számára műtét technikailag rutinszerűvé válhat a beavatkozás, ugyanakkor minden egyes transzplantáció egyedi esetet jelent. Emellett pedig minden műtéti beavatkozás kockázattal jár, ám a transzplantációs műtétek során nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy alapvetően egy végstádiumú elégtelenséggel küzdő, leromlott egészségi állapotban lévő emberen történik az operáció. A kockázat számos egyéb ok miatt is nagyobb.

Önök sok mindent testközelből látnak, sokféle helyzetet megtapasztalnak a munkájuk során, ami nem csak fizikailag, de lelkileg is megterhelő lehet… hogyan lehet ezekben az igazán komoly helyzetekben fejben, lélekben, gondolkodásmódban igazán jól jelen lenni?

A transzplantációs műtéteket végző orvosok, sebészek nem csupán magas szakmai tudással és tapasztalattal, de egyfajta, ehhez szükséges rátermettséggel is rendelkeznek és a többi sebészhez hasonlóan képesek nagyon gyorsan reagálni. De fontos tudni, hogy a transzplantáció esetében nem egyetlen műtétről, hanem egy komplex folyamatról van szó, ami onnan indul, hogy egy intenzív osztályon agyhalált – vagyis halált – állapítanak meg egy korábban súlyos agykárosodást szenvedett betegnél, amely a szervkivétel előfeltétele.

E perctől kezdve a következő harminc órában körülbelül száz ember munkáját kell összehangolni és koordinálni.

Részekre bontott folyamatról van szó, s minden egyes kolléga a saját speciális feladatát végzi el.

Szeretném kiemelni a kollégáim szerepét és felelősségvállalását, akik sok helyszínen és területen kapcsolódnak be a szervdonációs-transzplantációs folyamatba, amit az országos koordinátor irányít. Ő az, akihez minden információ befut és ő tudja, hogy kinek, mikor és milyen információt kell továbbítania.

Részletek a teljes cikkben