Szíriából jött a Rákóczi utcai patikus

Egy könnyebb, jobb élet reményében, 2011 karácsonyán a polgárháború elől menekülő családapa magyar feluségével és két gyermekével költözött Szegedre, jelenleg a Rákóczi utcai patika gyógyszerészeként naponta ingázik Szeged és Szentes között. A háború miatt költözött Magyarországra, de azt mondja, itt is háborús állapotok vannak: mi a megélhetésért küzdünk – olvasható delmagyar.hu portálján.

Abdalla Saleh, avagy Bekesz – így hívja mindenki – számára nem volt idegen Szeged és az ország, hiszen a 80-as években az egyetem gyógyszerész karára jelentkezett, zsebében a Szíriában megszerzett matematika- fizika- kémia szakos tanári diplomájával. Édesanyja nem is értette, miért akar Európába utazni 23 évesen az arab, örmény, kurd nyelven beszélő fiú, aki fejébe vette: orvos lesz vagy gyógyszerész. Mivel mindig optimista, merész ember volt – a mai napig annak tartja magát -, 10 ezer dollárral a zsebében nyakába vette a világot, Budapestre érkezett, ahol a repülőtéren kapta meg a vízumot, amit sokáig kéthavonta újítani kényszerült.

Szerencséjére sikerült ösztöndíjat kapnia, így már csak a magyar nyelvvel kellett megküzdenie egy évig, aztán Szegedre következett, ahol a gyógyszerész diploma mellé feleséget is szerzett magának, 20 éve házas. 1991-ig Szegeden éltek feleségével, Gyöngyivel. Nem gondoltak arra, hogy Szegeden maradjanak, bár Bekesznek nagyon szép emlékei vannak a városról, mégis 20 éve jóval könnyebb volt errefelé az élet – mondja. Visszaköltöztek Szíriába, a török határhoz, Kamishli városába, ahol akkor a 30 ezres lakosságra két gyógyszerész jutott. Jól éltek, gyerekek születtek, Gyöngyi megtanulta az arab-, kurd- és az örmény nyelveket, ahogyan később a fiuk és a lányuk is.

Amikor 2011-ben országunkban telepedett le, emlékeire támaszkodva azt hitte, könnyebb lesz itt az élet, de csalódott: itt mindenki küzd, hajt a pénzért, és az emberek elfelejtenek élni. Idegesek, feszültek, nem tudnak kikapcsolódni, sok a panasz. Most mindennap ingázik Szentes és Szeged között, alig marad szabadideje. Drága az élet, monoton verkli a hétköznapok. Ám számos magyar szokást és hagyományt felvéve mégis úgy érzi, az ő kultúrája is a magyar.

Bekesz optimistának, szerencsésnek (rendszeresen van találata a lottón), szárnyaló embernek érzi magát, igazi „soha nem adom fel" – típus. Mint mondja: a gyógyszerész bárhol dolgozhat a világon, mindenütt tud boldogulni, a gyógyszerek összetevői állandóak. Érthető, hogy sok magyar orvos Dubaiban próbál szerencsét vagy Nyugaton a jobb pénz reményében. Az angol, francia nyelvek mellett most barátkozik a némettel, számos terve van, de ami a legfontosabb, nem fél az újrakezdéstől – emeli ki a portál.