Szívátültetési nagyhatalom lett Magyarország

Az idén 25 esztendős magyar szívátültetési programról sokan kérdezhetik: mi haszna van az évi 50-60 szívátültetésből a több tízezer szívbetegnek, aki soha nem juthat új szívhez? Nagyon is sok. Szabolcs Zoltán professzor, a szívátültetési program vezetője szokatlan nyíltsággal beszél arról, hogy 25 éven keresztül azért ment „nyögvenyelősen" a szívátültetés Magyarországon, mert hiányzott a program mögül az egységesen magas színvonalú kardiológiai háttér. Meg is megnevezi azokat a megyéket, ahol még ma sem ismerik fel: a szívelégtelenségben szenvedő, korábban végstádiumúnak nevezett betegek számára van kiút, és ez az új szív - írja a valasz.hu.

Merthogy a programhoz nem a donorszervet, de még csak nem is a sokmilliós költségeket sikerül legnehezebben előteremteni, hanem a beteget. A szívbetegek országában ez olyan, mintha a sivatagban a homok hiányáról beszélnénk. Valójában, Szabolcs professzor szerint a gyógyításhoz szükséges legfontosabb tényezőből van hiány: a hevületből, elkötelezett orvosokból. Márpedig interjúalanyunk éppen ilyen, bevallottan függő; szenvedélye a különösen komplikált szívműtét, amit úgy fog fel, mint valami speciális sakkjátszmát, amelyben mindig a betegség lép először. Interjúnk ezt a sakkjátszmát követi - hívja fel a figyelmet beharangozójában a szerző.