Simon Réka három éve kapott új szívet, ahogy mondják, az utolsó pillanatban.
Túl egyszerűen hangzik ez így: addig a bizonyos utolsó pillanatig nagyon hosszú út, sok szenvedés vezetett. Nemrégiben összeszámolta, összesen hetvenegy orvossal találkozott, ennyien vizsgálták, kezelték, operálták, míg kijöhetett a városmajori klinikáról. Az elmúlt hetekben mindegyiküknek kötött egy kis piros szívet. Szép ajándék. Jól érzi magát, viszi a tanyasi gazdaságban a „női dolgokat", sőt főz, takarít, állatokkal foglalkozik, s belevágott egy idegenforgalmi tanfolyamba is – írja az mno.hu.
A szívsebészek nem cifrázzák a dolgot, tényszerűen leszögezik, ha nincs transzplantáció, ez a hetven ember ma nem élne. Meg sokan mások sem – az 1992. január 3-án elvégzett első ilyen hazai beavatkozás óta tavaly év végéig 339 szívet ültettek át, a műtött emberek többsége életben van. A transzplantáltak rendszeresen összejárnak; amennyien vannak, annyiféle emberek ők, a szívük viszont összeköti őket.
Budapesten, a Városmajorban a világ tíz legjelentősebb szívközpontjának egyike jött létre az elmúlt évtizedekben, Európában csak egyetlen helyen végeznek több átültetést, mint itt. Tavaly ötvenegyet. Nem a statisztika számít, az orvosok a nagy rizikójú műtéteket is vállalják, idősebb betegeket is operálnak, máskülönben nem lenne esély az élet meghosszabbítására. Az érintettek fele tizenöt évvel a műtét után is életben van, az az úr is, Schwartz Sándor, akin Szabó Zoltán professzor vezetésével először hajtottak végre idehaza transzplantációt. Létezik ennél nagyobb ajándék?