Szócska Miklós: Nem kellenek rabszolgák

Elmondta, hogy mind a mai napig talál a rendszerben csontvázakat, illetve „zombikat", ahogy újabban nevezi őket. Szócska Miklós a kistérségi szakrendelőkről szólva azt mondta, nem hibáztat senkit, aki korábban megragadta a fejlesztési lehetőségeket, de a stratégia nélkül kialakított intézmények fenntartása új feladat elé állította az ágazatvezetést.

Az államtitkár elmondta, hogy április elsejével lép hatályba a rendelet, amely az orvosi szakágakat reprezentáló szakmai kollégium létrehozásáról szól. A minimumfeltételek kialakításában a kollégiumnak nagy szerepe lesz, a munkamegosztást, a munka irányelveinek kialakítását, az ellátórendszer szintjeinek megfelelő tartalom meghatározását várja a egészségügyi kormányzat.

A fővárosi kórházak állami kézbe vételével kapcsolatban kifejti, hogy azért tartja szükségesnek, mert Budapesten rendkívül bonyolult fenntartói szerkezet jött lére és másként képtelenség ésszerűsíteni az ellátást. Mint fogalmazott: itt működik a rendszer negyven százaléka, itt van a csúcsintézmények többsége, a budapestiek mégsem kapnak megfelelő ellátást.

Az országjárás tapasztalatait összegezve a nagytérségi integráció mellett fejti ki álláspontját. Mint mondta, a nagytérségeknél egy másfélmillió emberről beszélünk, mert ekkora populációban van megfelelő esetszám, erre tervezhető az ellátás. A megyei rendszer ennek az egyik szintje, amelyben a megyei kórháznak erős, stabil intézetnek kell lennie. A megyei munkamegosztásból kell, hogy kialakuljon mindaz, ami a nagytérségben élőknek szükséges. A Semmelweis-terv második verziójába már szándékosan nem is tették bele a területi megosztást, inkább a progresszív ellátórendszer szintjeit szerepeltették. Ebben a megyék is sokkal jobban látják a számukra rejlő lehetőségeket.