Szögek az ellátás koporsójában

A Fidesz mindig meg akarta úszni, hogy hozzányúljon az egészségügyhöz, az ellátórendszerben nincs olyan pont, amelyik a szakma szabályai szerint működne Csak akkor foglalkoznak vele, ha nagyon ég a ház - véli Sinkó Eszter közgazdász a Népszavának adott interjúban.

Lát bármi olyan tényezőt, ami miatt fordulat jöhetne a kormányzati egészségpolitikában?

Radikális váltásra van szükség, ma az egészségügyi ellátórendszerben nincs egyetlenegy olyan pont se, amely a szakma szabályai szerint működne. Gyakorlatilag áll a rendszer. Még a 2019-es teljesítményét sem tudja nyújtani. Például ellehetetlenült az otthoni szakápolás – amit a minap a Népszava is bemutatott - mivel a díjtételek alkalmatlanok arra, hogy abból szolgáltatást tudjanak nyújtani. És nem ez az egyetlen ilyen terület. A szakdolgozók hiánya naponta blokkolja az ellátást: műtétek maradnak el. Így aztán hiába adott a kormány 12,6 milliárdot arra, hogy az ellátók dolgozzák le a várólistákat, a pénznek csak az egyharmadát, egynegyedét tudták fölhasználni.

Most jön a nyár, amikor ki kellene adni az egészségügyi dolgozóknak is a szabadságát, nagy kérdés, ha ez megtörténik, ki fog műteni. Az átlagfinanszírozással most a 2019-es teljesítményük átlagát kapják az intézmények, de abból az összegből is csak korlátozottan nyújtanak ellátást. A betegek nem férnek hozzá a szolgáltatásokhoz, ezért tömegesen mennek el a magánegészségügybe. Ez tarthatatlan. Az ország gazdasági fejlettsége van olyan szintű, hogy egy jó színvonalú közellátás működjön. Ma ennek az elvárásnak a kormány nem tesz eleget. Ezen azért is változtatni kell, mert ez a helyzet már súlyosan veszélyezteti a gazdaságot, a versenyképességet. Így biztosan nem mehet tovább, az új kormánynak teljesen új pályára kell raknia a rendszert.

Ugyan a kormányzó pártok programot már rég nem hirdetnek, de 12 éve alakítják az ágazatot. Ön mit szűr le az eddigiekből? Hogyan fogalmazná meg a kormánypártok egészségpolitikájának a lényegét?

A történések egy része nem egészségpolitikai indíttatásból születtek. Így nincs mit csodálkozni azon sem, hogy azok java része szöggé vált az ellátás „koporsójában”. Az elmúlt 12 esztendő az amúgy is gyenge lábakon álló egészségügyet még mélyebbre süllyesztette. De nézzük a nagyobb méretű szögeket: Szócska-féle Semmelweis terven kívül nem volt stratégia, jövőkép az ágazat átalakítására, amit nem is sikerült végig vinni, A következő szög, a rendszer irányításának szétszabdalása, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az ÁNTSZ önállóságának megszüntetése, és kormányhivatalok alárendelése. A harmadik, a betegjogok képviseltének totális korlátozása. A negyedik a kórházi rendszer államosítása. Akik ez utóbbiról döntöttek, azoknak fogalmuk sem volt, mit gondol erről a szakma. Végül az elemzőknek lett igazuk: az államosítással egyetlen rendszerproblémát - például a kórházak eladósodását, vagy az ellátás minőségének javítását – sem sikerült megoldani. Az ötödik szögnek az egészségügyi dolgozók szolgálati jogviszony alá terelése bizonyult. A hatodik, az egységes orvosbérek lettek. Az intézkedés, ami nem kevés pénzébe kerül az adófizetőknek, kihúzta a talajt szinte minden „reformmozdulat” alól. A háziorvosok, és például az alapellátó fogorvosok úgy duplázták meg a havi bevételeiket, hogy ahhoz semmilyen más elvárás nem párosult. A baj az, hogy ettől a páciensük nem kap több szolgáltatást, nem jut nagyobb egészség-nyereséghez. A kórházak teljesítmény-elszámolásának kivezetése hasonló, és így a hetedik szöggé vált abban a bizonyos koporsóban. A jelenlegi átlag finanszírozás csak a nem teljesítő ellátókat segíti, hiszen ha nem gyógyítanak, ők akkor is a pénzüknél vannak.

Továbbiak a teljes cikkben