A bohócdoktorok humort és nevetést visznek az arra rászorulók életébe. Gyerekekébe, idősekébe, fogyatékossággal és a menekülttáborokban élőkébe.
A Janus Egyetemi Színház tagjaként találkozott először Hollósi Orsolya a Piros Orr bohócdoktorokkal, amikor az alapítvány úgy döntött, hogy vidéken, köztük Pécsen is elindítja tevékenységét. Ismerősei szóltak neki, hogy menjen el a toborzóra, ahol végül ő is a kiválasztottak közé került. A bama.u beszélgetett vele.
– Milyen hosszú a bohócdoktorrá válás folyamata?
– A toborzó után következett a képzésünk. Pár hónapon keresztül vettünk részt oktatáson, hogy ezt a szakmát elsajátíthassuk, hiszen ez egy olyan foglalkozás, ami a színészeten alapul. Így az egyik alapvető elvárás a jelentkezők felé, hogy legyen valami színészi alapképzettségük. És erre tudunk építkezni. A bohócszínész munkájának legfontosabb része az improvizáció, ezért ez az első, amit meg kell tanulnunk.
– Hogyan zajlik egy kórházi látogatás?
– Bizonyos napokon megyünk a kórházakba, és három, négy osztályt látogatunk végig. Ahová csak lehet, bemegyünk, és az ott lévő gyerekekkel indítunk egy játékot. Előfordul olyan is, hogy a folyosón gyűlik össze a gyereksereg, és ott csinálunk egy nagyobb akciót közösen, bevonva mindenkit a játékba.
– Ezzel a tevékenységgel a kórházi munkát is megkönnyítik?
– Igen, nyilván ez is az egyik célunk. Van kifejezetten egy olyan programunk, az Intenzív Mosoly Program, ahol operációra váró gyerekekre fókuszálunk. Igyekszünk könnyebbé tenni az akadályok leküzdését, hogy ezután az együttműködés a kórházi dolgozókkal gördülékenyebben menjen. Egy ilyen akció után jobb kedvvel és nyugodtabban alszanak el, és ahogy az orvosok mondják, aki amilyen hangulatban alszik el, úgy is fog ébredni. Így az operáció után nem az van benne, hogy mi minden történt vele, hanem az, hogy ott voltak a bohócok. További részletek a teljes beszélgetésben