Táborozás Magyarországon: véget vetnének a vadnyugati állapotoknak

„Táborokban majd’ mindnyájan jártunk, és legtöbbünk a gyerekeit is tervezi táborba küldeni, mégis a szocializáció e meghatározó színtere máig rendezetlen mind szakmai, mind szabályozási szempontból” – szól annak a petíciónak a bevezetője, amit eddig több mint 130, a területet ismerő szakember írt alá. Mint arról Nagy Ádám volt kutatóprofesszor, az Ifjúságszakmai Társaság elnöke egy szűk körű sajtóbeszélgetésen beszámolt a Népszavának, ez esetben nem is volt cél, hogy több ezer aláírás összegyűljön, sokkal inkább az, hogy a táboroztatásban jártas, jó gyakorlatokat ismerő és alkalmazó emberek álljanak az ügy mellé, és ez sikerült. Mint arra felhívják a figyelmet, az idén nyáron közfigyelmet kapott tábori traumák – a karateedző által súlyosan bántalmazott kisfiú esete és a Budapesti Műszaki Egyetem egyik karának gólyatáborában alkalmazott szisztematikus abúzus – ismét felhívták a figyelmet arra, hogy a gyermek- és ifjúsági táboroztatás szakmai és etikai normái, minőségbiztosítása máig elégtelen.

Mint azt Trencsényi László címzetes egyetemi tanár, a Magyar Pedagógiai Társaság (MPT) elnöke jelezte, az úttörő mozgalom megszűnése után a táboroztatás jórészt piaci szolgáltatássá alakult, amire nagy a kereslet, hiszen a szülők egy jelentős része nem is tudja másképp megoldani a gyerekek nyári felügyeletét. És bár a fizikai komfortra, egészségügyi és higiéniai követelményekre vonatkozóan születtek szabályok, de a terület összetett pedagógia, szociálpedagógiai elvárásrendszere, módszertana jóformán kidolgozatlan. - Ilyen feltételek mellett szinte természetes, hogy műhibák, de akár visszafordíthatatlan személyiségkárosodások következnek be, következmény nélkül – szól a petíció.

Éppen ezért azt szeretnék elérni, hogy a felsőoktatási intézményekben, elsősorban a pedagógusképzés mellett, nyíljon mód a táboroztatással összefüggő kompetenciák megszerzésére valamilyen képzés formájában, és a kormányzat olyan támogató, korszerű szabályozást alkosson, ami megnyugtatóan rendezi a jelenlegi „vadnyugati” körülményeket, és pontosan rögzíti: ki és milyen felkészültséggel, képzettséggel táboroztathat. Ugyanakkor a beszélgetésen fontosan tartották kiemelni, hogy semmiképpen nem olyan jellegű szabályozásra gondolnak, mint például a gyermekvédelemben dolgozók esetében, akiknél az alkalmasságot a magánéletet súlyosan sértő módon vizsgálják. Továbbiak a cikkben