Takács Péter szerint a rendszer jól működik

"Most az a feladatunk, hogy úgy korszerűsítsük az ellátórendszert, hogy a lehető leghatékonyabban költsük el az adófizetők pénzét".

Hogyan működik az átalakulóban lévő ügyeleti rendszer? Mi lesz a betöltetlen praxisokkal? Miként alakul át a háziorvosi hálózat? Államosítják-e az önkormányzati tulajdonban lévő szakrendelőket? Sikerül-e az orvosokat és polgármestereket a várható átalakulások mellé állítani? Takács Pétertől, az egészségügyért felelős államtitkártól kapott választ a kérdéseire a Demokrata.

– Idén július elsejével, az Országos Kórházi Főigazgatóság szakembereinek koordinálásával megkezdődik a kis lélekszámú praxisok összevonása más körzetekkel. Az elmondottak szerint az esetek többségében csupán adminisztratív kiigazítás történik. Ahol nem, ott egyeztetünk az önkormányzatokkal, felmérjük a népességszámot, betegség-előfordulást, a földrajzi viszonyokat, a tömegközlekedési lehetőségeket, és azután döntünk, mely körzettel olvasztható össze egy-egy praxis.

– Sokan úgy látják, a háziorvosnak pusztán annyi a szerepe, hogy rendszeresen felírja azokat a gyógyszereket, amiket a szakorvos rendelt. Ez változni fog?

– Ez nem így van, noha sokszor egészségügyi vezetőktől is azt hallom, hogy a háziorvos csak afféle diszpécser. Ám ahol jól dolgozik a háziorvos, ott ez nem igaz. Az orvosok többsége kiválóan végzi a munkáját, igyekszik lépést tartani szakterülete fejlődésével és a lehető legjobb ellátást nyújtani a betegeinek, ezt igyekszünk honorálni a finanszírozás átalakításával. Erre hivatott az úgynevezett indikátorrendszer. A háziorvosnak óriási a szerepe a betegségek korai diagnosztizálásban, a népbetegségek korai felismerésében, és ezáltal a gyógyulási esély sokszorosára nő.

– Tervezik a háziorvosi kompetenciák kiszélesítését is?

– Feltétlenül. Hosszú ideje vizsgáljuk, hogy ezek közül melyek azok a területek, amelyeket a szakellátás alsó szintjéről át lehet utalni a háziorvosokhoz, pontosabban szólva a háziorvosi praxisközösségekhez.

Magyarországon az évente egy főre jutó orvos-beteg találkozások száma 11,9. Ez a szám a sokat dicsért skandináv országokban 3,4-4,3 között van. Hosszabb távon ezen is változtatni kell, mert az egészségügyi ellátáson belül a legdrágább összetevő az orvosi munkaóra, amit most szinte korlátlanul állítunk szolgálatba olyan esetekben is, amikor egyáltalán nem indokolt. Továbbiak a teljes cikkben