Tele a rendszer agresszív szereplőkkel

Egy orvosnak naponta akár többször is döntenie kell életről-halálról, és sokszor nem az egyetemi tankönyvekben leírt protokoll szerint, hanem az adott egészségügyi intézményben ténylegesen meglévő feltételekhez igazodva – nyilatkozta a 168 Órának Matkó Ida aneszteziológus. Mint mondja, az orvosi hivatás korábbi presztízsének visszaállítása nem pusztán gazdasági-strukturális kérdés: erkölcsi megújulás nélkül a feladat megoldhatatlan. Ideje nekilátni, mert az egészségügy tele van agresszív szereplőkkel.

– Milyen erkölcsi állapotban van jelenleg a magyar orvostársadalom?
– Eleve nem beszélhetünk homogén orvostársadalomról. A korábban létező egységes hivatásrend fragmentálódott, polarizálódott, egy vidéki szakrendelőben, illetve egy fővárosi magánklinikán dolgozó orvos munka- és életkörülményei alig hasonlíthatók össze. Így nem meglepő, hogy a korábbi szakmai-etikai szolidaritás is elveszett. Kevés az együttérzés a betegekkel, de egymással is. Régen elképzelhetetlen lett volna, hogy egy kórházi folyosón a betegek előtt az orvosok dehonesztáló jelzőkkel illessék a kollégájuk munkáját. Ma ez mindennapos. Nem csoda, hogy jelentősen csökkent a szakma presztízse.
– Mi az oka a szétesésnek?
– Az orvosi hivatás presztízse akkor a legerősebb, ha a gyógyító munka alapja az önzetlenség és a kölcsönös bizalom, ha az orvos szolgálatként fogja föl a munkáját. A „gyógyító küldetés" azonban a modern társadalomban mintha anakronisztikusnak tűnne: az orvos munkája közönséges pénzkereső tevékenységgé vált az egészségügy nagyüzemeiben, maga az egészség megvásárolható árucikk, a betegből pedig fogyasztó lett. A sikeres ipari társadalmakban az állam – mint tulajdonos – a gyógyító orvoslást és a közegészségügyet egységes irányítás alá vonta, aminek következtében a hatósági szemlélet mindkét területen meghatározóvá vált, tovább rombolva az orvos-beteg viszonyt.
– Visszaszerezhető a szakma presztízse?
– Muszáj visszaszerezni. Sokan vallják, hogy az egészségügy problémáinak rendbetétele a bérharc sikerén, a gazdasági feltételek javításán, a szervezeti keretek modernizációján múlik, de én úgy gondolom, valójában csak akkor sikerülhet, ha egyúttal megtörténik az orvosi hivatás kötelezettségeit és felelősségét magába olvasztó erkölcsi értékrend helyreállítása, kimunkálása, ha tetszik, modernizálása.
– Milyen gyakran kerül etikai csapdába egy orvos?
– A gyakorló orvos dilemmák között él, naponta hoz olyan döntéseket, amelyeknek nemcsak szakmai, hanem erkölcsi vonatkozásuk is van. Napi munkám során minden egyes betegről el kell döntenem, hogy vállalható-e az altatása. Visszafordíthatatlan döntéseket hozok, és nekem is szembe kell néznem a következményekkel.

További részletek a weboldalon.