Tényleg ennyire rossz az egészségügyi ellátásunk?

Pár tisztázó állítás az egészségügyi ellátórendszer szerepéről az egészségi állapotunkban, a nem is annyira rossz hozzáférésünkről és az egészségügyre fordított forrásainkról, írja Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem  kancellárja véleménycikkében az Indexen.

A pártpolitikai csatározásokban soha nem az egészségügyi állapotunk, a várható, egészségben eltöltött éveink száma, hanem a kapacitásaink mennyisége és minősége, a köz- vagy magántulajdonú ellátás a téma.

Nem a célhoz, az egészségben eltöltött életévek növekedéséhez illesztjük az eszközöket, hanem az eszközökről polemizálunk úgy, hogy az egészségügyi állapotunkat és kilátásainkat körülbelül 20 százalékban határozza meg az egészségügyi ellátórendszer.

Alábbi írásomban négy pontban be kívánom mutatni, hogy

milyen mértékben határozza meg az egészségügyi infrastruktúra  legfontosabb  célunkat, hogy minél hosszabban és minél egészségesebben éljünk,

hogyan javíthatóak egyszerűen egészségügyi kilátásaink, 

valóban kritikán aluli-e Magyarországon az ellátórendszerhez való hozzáférésünk,

mihez képest alacsonyak az egészségügyre költött állami források, ki fizessen többet,

és mi legyen azokkal, akik hajlandóak többet fizetni az ellátásért?

...

Valóban kritikán aluli az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésünk?

Az OECD/WHO 2023-as adatai  alapján a  magyar lakosság alacsony várható élettartama nem az egészségügyi ellátórendszernek és a rossz hozzáférésnek tudható be. Az 1000 lakosra jutó orvosos száma (3,3) alig marad el az OECD átlagtól (3,7), de magasabb Japánnál, Angliánál, az USA-nál. 

Az orvos-beteg találkozások száma nálunk 9,5 évente, az OECD átlag 6, Svédországban 2,3,  úgy, hogy a 100.00 lakosra jutó orvosok száma meghaladja Magyarországét (3,3 vs 4,3), mégis  a svéd lakosság 74 százaléka elégedett a minőségi ellátáshoz való hozzáféréssel, míg ugyanez az adat nálunk 44 százalék, az OECD átlag 67 százalék. 

Még mindig magas az átlagos  kórházi tartózkodás időtartama Magyarországon, az OECD átlagos 7,7 naphoz képest 9,6 nap, ugyanez az adat az USA-ban 6,5 nap, Svédországban 5,5 nap, ez nyilvánvaló módon drágítja az ellátást. Ugyan igen kevés nálunk a 100 ezer lakosra jutó CT/MRI/PET CT eszköz (16, az OECD átlag 48), de az egymillió lakosra jutó vizsgálatszám nálunk 257 évente, ami az OECD átlag (254)  és Svájc, Hollandia, Anglia adatai felett van.

Meglepő adatokat látunk arra vonatkozóan, hogyan alakulnak a várakozási idők. Magyarországon a 3 hónapnál hosszabb ideig valóban várakozók aránya szinte a legalacsonyabb az OECD államok között mind a csípő-mind a térdprotézis műtétek esetében (Norvégiában a betegek 79 százaléka vár három hónapnál többet csípőprotézisre, 86 százaléka térdprotézisre, nálunk ez az arány  35 és 51 százalék). 

Magyarországon igen sok program van az olyan betegségek kezelésére, melyek életet veszélyeztetnek.

A daganatos betegségek kivizsgálására és a terápia elkezdésére vonatkozó előírások Európában a legszigorúbbak között vannak, a célzott terápiákhoz való hozzáférés nem biztosítási csomag függvénye. A koronaria bypass műtétre 22 napot kell várni, míg Norvégiában 62-t, Angliában 55-öt, a prosztataműtét várakozási ideje nálunk 10, az OECD átlag 51 nap. Mindezt úgy, hogy mi körülbelül 3000 dollárt költünk egy lakos egészségügyi ellátására, míg Ausztria, Norvégia Németország 6-8000 dollárt.

A magyar egészségügyi ellátórendszer beavatkozások, orvos-beteg találkozások, ellátásszámok tekintetében az OECD átlag felett teljesít, nem csak relatíve, azaz a GDP arányos költés alacsony voltához képest,  hanem objektív módon is, ezt mutatják a számok.

Vagyis az a hozzáférési szint, ami  Magyarországon van, messze magasabb annál, ami Amerikában, Nyugat-Európában tapasztalható azok számára, akik ott nem fizetnek kiegészítő vagy teljes magánbiztosítást, de mi, sem lakosság, sem a sajtó, sem a szakma, nem ehhez hasonlítjuk magunkat.

Azt a színvonalat várjuk el, amit a német, angol, holland, svéd biztosított megkap a jövedelmének akár 15 százalékát kitevő állami- és magánbiztosításai terhére. Ezt a rendszert Magyarország nem vezette be, a gyorsabb hozzáférést korábban a hálapénzzel értük el, jelenleg a teljesen zsebből fizetett magánegészségüggyel tudják kis részben biztosítani.  

Még a szocializmus alatt alakult ki az ingyenes, teljes körű egészségügyi ellátás, ezt visszük tovább, nem fizetjük meg az egyre drágább egészségügyi ellátás árát, ami Nyugat-Európában, Amerikában természetes. 

Összességében, az a hozzáférés, amit Magyarországon rendelkezésre áll, megfelelő szolgáltatással, betegútszervezéssel, a hatékonysági tartalékok kihasználásával és a redundanciák, pazarlások megszüntetésével  valamint a biztosító biztosítóként való működésével tovább javítható  lenne.

További részletek az Indexen.