Tévhitek bénítják a segélyhívó kezet?

A segítőkész emberek egy részét tévhitek és félinformációk tartják vissza attól, hogy értesítsék a mentőket, ha rosszul lévő, utcán fekvő embert látnak. Sokan vacillálni kezdenek, amikor mentőt kell hívni egy utcán fekvő emberhez, aki ugyanúgy kerülhetett a földre rosszullét miatt, mint alkoholtól – írja a Délmagyarország Napilap cikke nyomán a delmagyar.hu portálja.

Az egyik ilyen tévhit az, hogy ki kell fizetnie a segélyhívónak, ha „potyára" értesítette a mentőket, azaz például az illető elutasítja az ellátást, vagy időközben jobban lesz, és távozik a helyszínről. Akkor teszünk csak büntetőfeljelentést, ha felmerül az úgynevezett valótlan riasztás gyanúja. Ilyenről akkor beszélünk, ha valaki szándékosan, rosszindulatból riasztja a mentőket egy olyan helyszínre, ahol kollégáink nem találnak beteget. Az így okozott kárt a belső és rendőrségi vizsgálatot lezáró jogerős határozat után megfizettetjük a rosszindulatú telefonálóval – magyarázta Túri Mihály, az Országos Mentőszolgálat Csongrád megyei vezető mentőtisztje.

Tehát ha valaki tévesen, de jóhiszeműen feltételezi valakiről, hogy veszélyben az egészsége, élete, és ezért riasztja a mentőket, az nem vonható felelősségre – hangsúlyozta a szakember.

Több telefonszámon jelenthetjük be, ha olyan sérültet vagy beteget látunk, akinek valószínűleg mentőre van szüksége: a 112-es egységes segélyhívó mellett továbbra is létezik a 104-es telefonszám. A helyi mentőállomást azonban nem jó ötlet felhívni, ugyanis azt a vonalat hivatali ügyintézésre használják, nem feltétlenül veszik fel.