Tisztes helytállásra buzdítottak

Mentőtiszt szakestet szerveztek hétfőn este a Debreceni Egyetem OEC Egészségügyi Karán. Az 1. előadóban elsőosztályú előadók várták a hallgatókat: dr. Mártai István OMSZ főigazgató, dr. Győrfi Pál OMSZ szóvivő, dr. Lőrinczi Sándor szülész-nőgyógyász, Lőrincz István tanszékvezető, Kazamér Ferenc fehérgyarmati mentőtiszt, Puskás Richárd, a Magyar Honvédség egészségügyi tisztje – írja a szon.hu portálja.

A leendő mentőtisztek elsőként Puskás Richárd „toborzóját" hallhatták. A Magyar Honvédség kötelékében szolgáló fiatalember az egészségügyi tiszti munkakör jellemzőit és jövedelmi viszonyait ecsetelte. Katonás humorral fűszerezett szavaiból kiderült: eddig 13 mentőtiszt teljesített szolgálatot a honvédségnél, az általános vezetői feladatokon túl az oktatás, a mozgóőrség, a katonai kiképzés és a testnevelés is a feladatuk része. A nettó bérezés a rendfokozattal arányosan növekszik.

Egy hadnagy például nettó 150-160 ezer forintot keres, ehhez társul még a kafetéria és némi utalás egészségkártyára. Ez aligha mondható rossz keresetnek a mai világban! – érvelt, ugyanakkor hozzátette: minden egészségügyi tiszt köteles másodállást vagy 20 nap kötelező kivonuló gyakorlatot vállalni, illetve missziót teljesíteni, amely sok pénzzel, de legalább akkora veszéllyel és kihívással kecsegtet – emelte ki Puskás Richárd, aki elmondta azt is, hogy a célállomás elsősorban Afganisztán, ahol embert próbáló feladatok várnak az emberre a betegségek leküzdésén át a kisebb-nagyobb sérülések ellátásán keresztül az életmentésig. A teljes ellátás mellett mindezt missziótól függően mintegy egymillió forinttal köszönik meg a küldetést teljesítőknek.

Kazamér Ferenc, a fehérgyarmati mentőállomáson dolgozó mentőtiszt arról az idén februárban történt gacsályi balesetről számolt be, melynek során egy halálra gázolt kismama helyszíni császármetszése mellett döntött a kollégáival. A drámai történések nem múltak el nyomtalanul. Elveszítettünk egy életet és sikerült megmentenünk egy másikat. Amikor a helyszínre érkeztünk villámgyorsan pörögtek az események, nem volt vesztegetni való időnk, minden erőmmel az életmentésre koncentráltam. Részletes esetleírással, elemzéssel érkeztem a szakesti előadásra, érveket és ellenérveket sorakoztattam fel a főiskolai hallgatóknak, hogy érzékeltessem azt a hatalmas dilemmát, amivel akkor, ott szembe néztünk. Ma is azt mondom: helyesen döntöttünk. A kicsi azóta jól van, egészséges és minden bizonnyal teljes értékű felnőtt válik majd belőle – fűzte hozzá Kazamér Ferenc, aki elmondta azt is, a nem mindennapi esetet sok időbe telt feldolgozniuk. A másik két kollégát is megrázták a történtek.

Az egészségügy, az életmentés nem egy mérnök szakma, ahol minden pontosan tervezhető és kiszámítható. Nálunk a legnagyobb változó maga az ember, akiért mindent meg kell tennünk. A gacsályi esetben a mentés minden szinten jól, gyorsan és szakszerűen működött, csak így sikerülhetett megmenteni a kicsi életét – jegyezte meg a szakember.