Tíz éve nem néztünk szembe a valósággal

A 2008-as szociális népszavazás után valami végleg megváltozott: kiderült, hogy a társadalom képtelen szembenézni az egészségügy szerkezeti problémáival. Lassan kiépült a magánegészségügy, ami mára rendszerré állt össze. Többek között erről szól a TÁRKI Társadalmi Riport című kötetének egyik tanulmánya - írja a 24.hu.

A magyar egészségügy rosszul működik. 2016-ban az állam mindössze a GDP 5,2 százalékát költötte az egészségügyre, ez rendkívül alacsony a 7,8 százalékos OECD-átlaghoz képest. A helyzetet tovább rontja, hogy az egy főre eső GDP viszonylag alacsony Magyarországon, így ez az 5,2 százalékos ráfordítás a jómódú országok egészségügyi költéseinek a harmadát sem éri el. Az állam kevés pénzből rossz egészségügyi rendszert tart fenn, és az alacsony színvonalú szolgáltatást a betegek saját zsebből kompenzálják.

Erről a helyzetről írt tanulmányt Lantos Gabriella egészségügyi közgazdász, a Róbert Károly Magánkórház korábbi operatív igazgatója a TÁRKI Társadalmi Riport című kedden bemutatott legfrissebb kötetébe. A tanulmány szerint a privát egészségügyi szolgáltatások mankószerepe annyira általánossá vált, hogy mára az egészségügyi kiadások harmadát a magánszektor fedezi.

Lantos Gabriella szerint a 2008-as, szociális népszavazás után vált egyértelművé, hogy a társadalom nem tud, nem akar szembenézni az egészségügyi rendszer átalakításának szükségességével. A tanulmány megfogalmazása szerint: Húsz évvel a rendszerváltás után a nagy elosztórendszerek strukturális átalakítását már nem fogadja el a magyar társadalom. Ez alatt a húsz év alatt nem akadt egyetlen szereplő sem, aki segített volna megértetni a közvéleménnyel egy közgazdasági egyszeregyet. Azt, hogy az egészségügyben gyors, olcsó és közelben lévő ellátást nem lehet egy időben nyújtani.

A magyar társadalmat megosztottság jellemzi lehetőségeiben és prioritásaiban is. Vannak, akik számára az olcsóság, az ingyenesség a legfontosabb és az is jó, ha az ellátás közel van. Ők használják az állami egészségügyet, a politikai szereplők az ő igényeikre reflektálnak. A másik csoport érzi, hogy az állami ellátórendszerben nem kap gyorsan jó minőségű segítséget, így a magánegészségügyben keres megoldást. Az egészségügy romlásával ez a csoport egyre nagyobb lett, a bővülő kereslet pedig bővülő kínálatot eredményezett.

Az alulfinanszírozott egészségügy kompenzációja a jövedelmekhez képest aránytalanul sokba kerül: a magyarok fejenként átlagosan évi 200 ezer forintot áldoznak saját forrásból. Az irreális költést az életösztön motiválja, az állami egészségügy hatékonyságáról sokat elmond, hogy a magyarok sokkal korábban halnak meg, mint más európai országok lakói.

...

A Szinapszis Kft. idei felmérése szerint míg három éve a lakosság 53 százaléka vett igénybe magánegészségügyi szolgáltatást, tavaly ez a szám elérte a 60 százalékot. Még pontosabb arányt láthatunk, ha figyelembe vesszük, hogy két év alatt az embereknek csak 87 százaléka fordul orvoshoz: tehát két év alatt az összes orvoshoz forduló beteg 69 százaléka keresett fel magánorvost. A magánegészségügy tipikus páciense 45 évnél fiatalabb, A-B státuszú (Az Esomar piackutató cég társadalmi kategória-rendszerében ezek a magasan képzett, jól kereső személyek ) munkaerőpiacon aktív, tb-járulékfizető gyermekes nő.

...

Lantos Gabriella úgy véli: Az elmúlt tíz évben végre nem hajtott egészségügyi reformok miatt az állami ellátás már sohasem lesz olyan, ami ki tudná szolgálni az egyre öntudatosabb fogyasztókat. Ezért más megoldást kell keresni. Az egészségügy szektorsemleges szabályozása és finanszírozása a megoldás. Nincs másik szektor, amelyikben világosabban mutatkozna meg az állami monopólium kártékony hatása.

További részletek a cikkben.