Cserháti Péter szerint az egészség helyreállításában nem érdekeltek a kórházak.
Legyen szó balesetet szenvedett, agyvérzésen vagy szívinfarktuson átesett betegekről, a rehabilitációra szorulók közül még mindig nem mindenki jut hozzá ehhez az ellátáshoz Magyarországon. Ennek szemléletbeli és anyagi okai is vannak, a rehabilitációs szakemberek azonban azon dolgoznak, hogy a helyzet itthon is érdemben változzon – írja a magyaridok.hu portálja.
A rehabilitációs ellátás ma Magyarországon még nincs azon a szinten, mint Nyugat-Európában – állítja Cserháti Péter. Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) főigazgatója, aki a közelmúltban még miniszteri biztosként irányította a rehabilitációs ellátás fejlesztését, azt mondja: míg nálunk az egészségügyi kiadások aktuális egyensúlya a fő szempont, Nyugaton hosszabb távra gondolkodnak, és arra törekszenek, hogy akinek és amennyire csak lehet, minél gyorsabban helyreállítsák az egészségét.
Hazánkban eközben a közelmúltban is gyakori volt, hogy a neurológiai, ortopédiai, reumatológiai és egyéb osztályok mellett egyfajta „pufferként" működtek a rehabilitációs osztályok, ahelyett, hogy azokat a beteg komplex ellátásának részeként értelmeznék. Ehhez persze az is kell – magyarázza Cserháti Péter –, hogy magát a rehabilitáció fogalmát is újradefiniálják, levágva róla az olyan „mellékágakat", amilyen például a szanatóriumi kezelés volt korábban. Ez az ellátás mára már más formában működik, viszont a rehabilitációtól a mai napig nem sikerült elválasztani a krónikus ellátást. Így bár hivatalosan jelenleg nagyjából 17 ezer ágyon folyik rehabilitációs ellátás, ezek egy részén betegápolás zajlik.
Ennek az is oka, hogy az ilyen osztályok, kórházak fix napidíjat kapnak az ellátásért, és csak egyes kiemelt intézményekben követik valamennyire bizonyos szorzók a beteg állapotát és azt, hogy az illető mennyire összetett rehabilitációt igényel.