Több száz hektáron gyújtogatnak ismeretlenek

Ózdon a levegőben érezni a tavaszt. Rügyeznek a fák, csicseregnek a madarak, a langymeleg napsugarak alatt haspólóban tolják a babakocsit a fiatal anyukák. A város környéki földeken lángok csapnak fel, az erdőkből sűrű füst szivárog, a talajt feketére festi a korom és a hamu. Minden a megszokott mederben zajlik. A 444.hu riportja.

Évtizedes tradíció az Ózdi járásban – Ózd és tizenöt község –, hogy nagyjából januártól áprilisig ismeretlen tettesek a településeket övező területeken több száz hektáron gyújtogatják a füves vegetációt, nádasokat, legelőket, az erdei avart. Ez az időszak a klímaváltozással járó aszály miatt évről évre hosszabb. „Amikor a vegetáció elér egy olyan szárazsági állapotot, hogy meg lehet gyújtani, akkor azt Ózd környékén valaki meg fogja gyújtani” – mondja a 444-nek egy névtelenséget kérő helyi erdőgazdálkodó.

Ami az erre járók számára bizarr és nyugtalanító, az a helybelieknek triviális látvány. Ebben nőttek fel. A kezdeti pánikrohamok után az újonnan ideköltözők is hamar beletanulnak az apátiába, ami sok egyéb társadalmi problémához hasonlóan a rendszer legfőbb válasza a jelenségre. A létszámhiánnyal küzdő rendőrség nem csinál, illetve nem is tud csinálni semmit, a túlterhelt tűzoltóság munkáját a feudális viszonyokból és központosításból fakadó rendszerszintű problémák nehezítik, az önkormányzat pedig úgy tesz, mintha nem tudna semmiről.

Az égetés ódivatú gyepkezelési módszer, amivel fel lehet frissíteni a legelőket, illetve egyes növényfajták szaporítását segíteni, de Ernő szerint itt nyilvánvalóan nem erről van szó. Az állattartás szinte teljesen megszűnt, egy-két ember tart birkát, de a mennyiségük egyáltalán nem indokolja a tüzek számát, ami tavasszal naponta 20-30 is lehet. „Ha egy ilyen füves vegetáció 6-8 évente megég, azt simán kiheveri, ha vannak is egyedi tragédiái, mint a kis pókok pusztulása, nem rendszerszintű ökológiai katasztrófa” - mondja a szakember.„De ha évente történik, az már nagyon komoly flóra- és faunadegradációt okoz.”

Nagy kár keletkezhet a füves, cserjés vegetációkban, a még éppen áttelelő rovarfajokban, kisemlősökben, korán fészkelő madarakban. A helybeliek gyakran látnak megégett, elpusztult állatokat, akár rókát is. A gyújtogatás az erdőkre is veszélyes, az érintett fák egy-egy ilyen esetet még túl tudnak élni, ha csökken is a gazdasági értékük, de egy komoly, a koronát is érintő tűz a pusztulásukat okozhatja. A fák tőrésze is szenvedhet olyan sérülést, amit már nem tudnak „benőni”. „Tudok olyan erdőt mutatni 15-20 éves fákkal, amik tőből eltörnek, mert annyiszor égtek már meg – mondja az erdőgazdálkodó. – Hova mész kirándulni tavasszal? Át kell menned Szilvásváradra, mert Ózdon minden le van égve.”

A levegő szennyezettségének valódi mértékét nem lehet tudni, mert a katasztrófavédelem furfangosan úgy mér, hogy jó eredményt kapjon. Legalábbis ezt állítja Ignác, egy helyi hivatásos tűzoltó, aki szintén csak álnéven szeretett volna nyilatkozni. „A levegőminőség javítására tett vállalás a kormányunktól jól illeszkedik az EU-s irányelvekhez, viszont a mérés módszertana nincs konkretizálva. Ezek országonként eltérőek, ami nem lenne baj, de mi azt csináljuk, hogy direkt a szél felől mérünk be, amerre nem lehet káros anyag, hiszen elfújja a szél. Így a katasztrófavédelem rendre beméri, hogy nem került káros anyag a levegőbe, mert az baj lenne, baj meg ugye nincs” – mondja. Ez a rendszer természetéből fakad: „A megyében akkor nincs basztatás, meg akkor van jutalom a tiszteknek, ha nincs baj.”

A teljes riport a 444.hu-n olvasható.