Tömeggondozók helyett otthonok

Közülük 10-12 ezer súlyosan, halmozottan fogyatékos ember, az Autisták Országos Szövetsége szerint pedig 60 ezer autista személy van. Eddig semmiféle stratégia nem volt a társadalmi integrációjukra, pedig szakemberek szerint 30-50 százalékuk munkaerő-piaci programokkal foglalkoztatható lenne. Persze ehhez óvoda, iskola, érettségi kellene, amire esélyük sincs, hiszen ilyen szolgáltatások számukra alig-alig elérhetők.

A fogyatékos emberek többsége így családban él, és a jobbára szerető közeg ellenére is - kirekesztődve. Kutatások szerint a fogyatékos embert ápoló családok kétharmada a létminimum alatt él. Nappali ellátó intézmény, ahová a szülő elvihetné gyermekét, ahol a sérüléssel élő ember segítséget, programokat, ellátást, a társadalmi integrációhoz szükséges fejlesztéseket megkapná, kevés van: országszerte mindössze 6485 ilyen férőhely van. Aztán, ha a család már nem bírja anyagi és lelki erővel, illetve ha a szülők megöregszenek, a fogyatékkal élő családtagot bentlakást nyújtó intézménybe adják.

Körülbelül ennyi a perspektívája egy fogyatékos embernek ma Magyarországon, vagyis gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy önálló életet kezdjen, elköltözzön otthonról, lakást béreljen, munkát vállaljon, családot alapítson, szavazzon.

Becslések szerint 15 ezer ember él nagy létszámú, vagyis bentlakásos tömegintézményekben, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jelentései szerint gyakran olyan körülmények között, amelyek nincsenek tekintettel az alkotmányos jogaikra.

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) idén márciusban terjesztette elő azt a kormányhatározatot, amely a fogyatékos személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásának stratégiájáról és a végrehajtásával kapcsolatos kormányzati feladatokról szól. Ennek fő eleme az úgynevezett kitagolás: vagyis a nagy létszámú intézmények fokozatos felszámolása, kis létszámú lakóotthonok, alternatív lakhatási lehetőségek kiépítése.

- Az intézményekben sok helyen olyan állapotok vannak, amelyek indokolják a kitagolási stratégiát - mondja Wisinger János, az Országos Fogyatékosügyi Tanács tagja a TASZ egyik, a témát érintő filmjében.

Verdes Tamás, a TASZ fogyatékossággal és mentális zavarokkal élő emberek jogaival foglalkozó munkatársa kedvezőnek tartja, hogy először jelenik meg kormányzati stratégiában a támogatott, illetve közösségi lakhatás fogalma. Azt viszont aggályosnak tartja, hogy a stratégia 30 évre tervez, és nem tartalmaz számon kérhető határidőket.

A NEFMI erre azt mondja, a gondozottak és ápolók átállása, és az uniós források lehívhatósága indokolja a három évtizedet. Civil szervezetek közül többen kritikaként fogalmazzák meg, hogy a koncepció lehetővé teszi legfeljebb ötvenfős intézmények létrehozását is, amely - álláspontjuk szerint - nem szolgálja a bentlakók érdekeit, annál inkább azoknak a személyeknek az igényeit, akik ezekben a nagy létszámú intézményekben dolgoznak.