Tönkreteszik, amit javítani kéne? A HBCS-rendszer jövőjéről

Úgy hallani, az egészségügyért felelős tárca most az elszegényített egészségügy pénzügyi életképességének egyetlen lehetséges módszerét kívánja rossz irányba alakítani. A HBCS (Homogén Betegség Csoportok) rendszeréről van szó, amely hagyományosan költséghatékony és mérethatékony teljesítményre ösztönöz az egészségügyben. A rendszer lényegét és esetleges változtatásának következményeit Dr. Weltner János sebész ismerteti a népszava.hu-ban megjelent írásában.

A HBCS valójában átlagokkal dolgozik. Minden csoportjához tartozik egy pontszám. Az országos összes kórházi ellátás átlagos költségét tekintjük 1,00000 pontnak. Ehhez képest 1-1 HBCS csoportba tartozó ellátás költsége lehet ennél magasabb, akár 20-szoros is, ekkor a pontja 20,00000. De lehet akár fele olyan drága is, ez esetben a pontja 0,50000. Azaz a HBCs pont minden csoport esetén az átlagos költséghez való viszonyt fejezi ki.

Minden kórház minden esetét lejelenti, ennek megfelelő pontszámot kap és gyűjt össze évente. E pontszámot a betegszámmal elosztva, azaz az átlagos beteg pontszámát kiszámolva kapjuk a kórház esetösszetételi mutatóját. Ebből úgy lesz a kórházak számára forint, hogy a fekvőbeteg szakellátás éves költségvetési keretösszegét az előző évben teljesített összes pont számával elosztva megkapjuk egy HBCS pont forintértékét.

Nem a HBCS mint rendszer jelent alul- vagy túlfinanszírozást, hanem az 1 pont forintértéke. Ha az egyes HBCS-k közötti arány az évenkénti karbantartás eredményeként jó, akkor a túl/alulfinanszírozás minden ellátást egyformán érint. Ha az arányok pontatlanok, akkor lesznek alul- és túlfizetett HBCS-k. Ezeket egy-egy intézeten belül a szakmák között lehet kiigazítani, feltéve, hogy az alul- és túlfizetett szakmák kellő arányban vannak jelen. Legtöbbször azonban nincsenek.

Vannak azonban személyzet-intenzív szakmák (pl. pszichiátria), gyógyszer-intenzív szakmák (pl. onkológia), műszer- és anyag-intenzív szakmák (műtétesek). Mivel a bérek, a gyógyszerek, műszerek árai évente egymástól eltérő mértékben változnak, azért az egyes HBCS csoportokhoz rendelt pontok évenkénti karbantartása elengedhetetlen.

VAN-E MÁS ÚT? Meg lehet próbálni másként kifizetni a kórházakat. Lehet mondani, hogy például központosítsuk a béreket. Minden állami kórház minden alkalmazottjának az Államkincstár, központi bértábla szerint, havonta utal nettó. Csak meg kell határozni, hogy melyik kórházban hány igazgató és hány fiatalabb és idősebb takarító lehet - persze az egyetemi klinikákon és az egyházi fenntartású kórházakban is. És központosítani kell a gyógyszervásárlást, a gép-műszer beszerzést, karbantartást és javítást, „mentesítve” ezek gondjaitól is a kórházakat. Ez azonban a kórházak minden felelősségét kiiktatná, azaz több lenne, mint káros: egyenesen kontraproduktív.

Minél több tételt veszünk ki és „központosítunk” ugyanis a HBCS költségféleségeiből, annál kevésbé érvényesülnek a költséghatékonyságra és mérethatékonyságra ösztönző hatásai. 

A kórház beteg és betegellátás nélkül is fennmarad, hiszen minden központosított költségét központilag térítik, és beteg hiányában az a pénz sem fog hiányozni, amit a betegek címén kapnának. Csak hát a kórház mégiscsak a betegekért van.

Továbbiak a teljes cikkben