Török Krisztina az egészségügy átalakításáról

Összhangban a nemzetközi irányokkal és a betegszükségleteknek megfelelően zajlott a három éve folyó egészségügyi struktúraátalakítás – mondta a Magyar Hírlapnak a Gyógyszerészeti és Egészségügyi, Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) főigazgatója, amikor a szervezet eddigi munkájáról kérdezte a lap munkatársa.

Török Krisztina úgy fogalmazott, a lezajlott intézkedések mind azt célozzák, hogy a lakosság minden információval rendelkezzen a betegségével és annak gyógyításával kapcsolatban, és mindenkit azon a szinten lássanak el, ahol a leghamarabb a legjobb kezelést kaphatja. Felhívta a figyelmet arra is, hogy azok a kihívások, amelyekkel az ágazat szembenéz, a világon szinte mindenhol érvényesek. „Ennek ellenére – magyarázta – végignézve Európát büszkeség tölt el az elmúlt évek munkája láttán, hiszen a dánoknál és a norvégoknál is gyorsabban bonyolítottuk le az átszervezést."

Török Krisztina szerint elsőként a fekvőbeteg-ellátást kellett ésszerűsíteni, ami azért volt sürgős, mert ez a legdrágább ellátási forma. Mint mondta, többlépcsős folyamatról van szó, de mára elmondható, hogy kialakultak a szakmánkénti progresszív szintek, ami hazánk esetében maximum három fokozatot jelenthet. Ennek mentén alakult ki a térségi modell, ahol adott területen belül megjelenik a progresszivitás minden fokozata. Ezenfelül léteznek még olyan speciális kezelések, amelyekből egy tízmilliós országban elég néhány központi intézmény, például a gyermekégési vagy a transzplantációs centrumok.

Az ágazat átalakításához hozzátartozott az orvosi társszakmák vizsgálata is, hiszen ahol van szülészet-nőgyógyászat, ott kell, hogy legyen gyermekgyógyászat is. Olyan aprólékos munkát végeztek a főigazgató szerint, hogy a területek kialakításakor még a helyi úthálózatot is felmérték, hogy minden állampolgár szükség esetén elérje a hozzá legközelebb eső kórházat.

Mindezeket összesítve alakult ki az új struktúrarendszer, amelyben egyszerre vannak jelen a háziorvosokkal szoros kapcsolatot tartó, úgynevezett kis városi kórházak, amelyek a lakossághoz közeli ellátásokat nyújtják, és a centralizáltabb speciális gyógyító tevékenységeket végző térségi központok is. Előbbieknek fontos feladatuk, hogy aktívan részt vegyenek a közösség életében, például prevenciós munkával. Így biztonságos a gyógyítás - nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Török Krisztina.