Tovább súlyosbította a járvány az otthonápolás válságos helyzetét

Létrehoztak egy olyan közösségi gondozási rendszert, amelyben családoknak adnak tanácsokat, hogyan lássák el a kórházakból hazaküldött beteg hozzátartozóikat, illetve hogyan találjanak ápolót. Támogatás híján hetente két család életét tudják megkönnyíteni.

A miniszteri utasítás megjelenése után többen is megkeresték szerkesztőségünket. Volt, aki azt mesélte, nagypéntek délután hívták föl, hogy kedden viszi haza a mentő a magatehetetlen, fél oldalára bénult édesapját, akinek számos krónikus betegsége van. Ellenkezni nem volt módja, arról viszont fogalma sincs, hogyan fogják megoldani az ellátását. Máshoz a végstádiumban lévő rákos fiát akarták visszavinni. A fiú egy hónapja, nagyon rossz állapotban került kórházba, akkor már enni sem tudott. Infúziót és morfiumtapaszt kapott, szondája viszont nincs, így az édesanyja nem tudja otthon mivel etetni.

Az otthonápolás nagyon nehéz műfaj – mondta a hvg.hu-nak Milánkovics Kinga, közgazdászból, egyetemi tanárból lett „feketeöves” otthonápoló. Az elmúlt 10 évben dolgozott Magyarországon, Máltán és Angliában is gondozóként, magát csak úgy hívja, „kelet-európai, migráns ápoló”.

2015-ben azért ment Angliába dolgozni, mert mint mondta, ott respektje van annak, amit csinál, elismerik a munkáját. Magyarországon nem ez volt a tapasztalata. Családjával most éppen Máltán várja, hogy enyhüljön a járvány, és ismét vállalhasson munkát Nagy-Britanniában. 

Magyarországon még jóval a világjárvány kitörése előtt indították el az Ozmózis Közösségi Idősgondozási Rendszert, amelynek lényege, hogy információkkal, tanácsadással segítik a családokat, illetve segítik az ápolókat és a családokat egymásra találni, együttműködni. A programban ketten dolgoznak, és hetente két családnak tudnak segíteni, ennyire van erejük és idejük. A közvetítést önkéntes munkában végzik, egy fillér támogatás nélkül. Ez a segítség mind a családoknak, mind az ápolóknak ingyenes. „Több családnak is tudnánk segíteni, ha lenne mögötte finanszírozás, de nincs. Fent van a honlapunkon, hogy hol lehet beszállni rendszeres támogatónak vagy egyszeri adományozónak, de nincs nagy tolongás” – mondta.

Munkájuk lényege, hogy a családokat felkészítik arra, mit kell nyújtaniuk az ápolónak, aki nem csicska, nem takarító és nem is kisállatgondozó – hangsúlyozta Kinga. Az ápolóktól bemutatkozást kérnek, a családoktól részletes információt a konkrét ápolási igényekről, és ezek után tud az ápoló és a család kapcsolódni egymással. A rendszer építésének egyik fontos célja, hogy az ápolók és a családok „védett közegben találjanak egymásra”, legyen minőségbiztosítás.

Ha egy idős ember szexuálisan zaklatja az ápolót, vagy egy ápoló veri az ügyfelet, mert ezekre is van példa, nem tudnak hol panaszt tenni. Az ápoló nem mehet a rendőrségre, mert rögtön kiderül, hogy feketén foglalkoztatják.

Angliában vannak ügynökségek, amelyek a minőségbiztosító szerepét is betöltik. Azok a családok tartják fenn, heti rendszeres utalással, akiknek az ügynökség a házi betegápolót biztosította. Magyarországon ilyen nincs, „kevés embernek lenne erre pénze, a családok az ápolót is alig tudják megfizetni, nemhogy még egy ilyen szolgáltatást”.

Amióta tömegével adták haza a kórházak az ápolásra szoruló betegeket, Kingát a korábbinál is több család és ápoló kereste meg.

Mindenki kapkod – mondta. Szerinte azok vannak nehéz helyzetben, akik messze laknak attól, akit ápolni kell és SOS kell a segítség. Azt mondja, a mostani helyzetben jó megoldás nincs, legfeljebb szerencsés: „a családnak van elég pénze megfelelő ágyra, ápolási eszközökre, és gyorsan fel tud fogadni egy jó ápolót. Minden a körülmények szerencsés együttállásán múlik, és a család lakóhelyén”. Úgy látja, Budapesten viszonylag könnyen lehet ápolót találni, még a járvány idején is.

Annak viszont nehéz okosat mondani, akinek vidéken kell a hozzátartozójáról gondoskodni, ott szájról szájra jár, hogy nem ismersz egy erdélyi vagy egy ukrán asszonyt?

Az árak is alacsonyabbak most a fővárosban, mint korábban, mert sokan veszítették el a munkájukat, „a takarítók is azt mondják, hogy most akkor inkább ápolnak, ez egy kényszerhelyzet”. Elmondása szerint ma Budapesten egy bentlakásos ápoló napi 7-15 ezer forintot kér, illetve ez az az összeg amit a családok fizetni hajlandóak.