Túlmozgásos gyerek: beteg - vagy éretlen?

A gyermekkori (ADHD betűszóval jelölt) hiperaktivitás sok szülő, család életét megkeserítő, manapság igen „divatos betegség". Ám akad, aki a kór létét is vitatja, mondván, nem igazi idegrendszeri elváltozásról van szó.

A régi vitát egy nemrég megjelent amerikai tanulmány szította fel. Ebben 12 ezer gyermek korát és az ADHD összefüggését vizsgálták. Kiderült, hogy a legfiatalabb és a legidősebb hat-hét éves elsősök között - tehát akiknél majd egyévnyi volt a korkülönbség - igen nagy az eltérés az ADHD előfordulási gyakoriságában, természetesen a fiatalabbak javára: a korán iskolába íratott gyerekeknél 60 százalékkal gyakrabban állították fel a diagnózist. A kutatók szerint helytelenül, mert a gyerekek -elsősorban tanári javaslatra -rákerültek arra a futószalagra, amely végül a gyerekpszichiáterhez juttatta őket, akiknek többsége nem is habozott felállítani az ADHD diagnózisát. Pedig a kisiskolások csak koruk miatt képtelenek koncentrálni, túlmozgásosak, fegyelmezetlenek, nem tudnak beilleszkedni a közösségbe.

Figyelem! A fenti tünetek tipikusak az ADHD-ra, azt pedig a szakemberek igazi szervi (agy-) betegségnek tartják. Jellemző módon az ADHD még ma is használatos egyik szinonimája a kisfokú agyi diszfunkció. Többek között azért „minimális az agyzavar", mert a központi idegrendszerben semmilyen objektív eltérést nem sikerült kimutatni, még a legmodernebb eszközökkel, CT-vel, MRI-vel sem. A diagnózist kizárólag pszichológiai és pszichiátriai vizsgálatokkal állítják fel.

Az ADHD „agykárosodásos" eredete még 1935-ig nyúlik vissza, amikor a magatartászavart un. postencefalitiszes szindrómának, tehát agyvelőgyulladás utáni állapotnak vélték, holott ennek azóta sem találták bizonyítékát sem. Ha volt is olyan, aki átesett a fertőzésen, a gyerekek túlnyomó többségénél nem igazoltak előzőleg idegrendszeri gyulladást.

A kóreredetről alkotott elképzelések azóta sokat finomodtak, de a tankönyvek továbbra is kiemelik az öröklődési hajlamot, holott az utóbbi években egyre több genetikai témájú szakcikk cáfolja ezt az állítást is. De szerepet tulajdonítanak a méhen belüli traumának, az agyi ingerátvivő anyagok, többek között a szerotonin, a dopamin kóros funkciójának, a homloklebeny károsodásának stb. Számos más bűnöst is találtak - márpedig tudjuk, hogy aminek túl sok okát találják meg, annak nem tudják az igazi eredetét.

Természetesen a szociális, családi hátteret is fontosnak tartják, hisz számokkal bizonyítható, hogy - statisztikai értelemben - az iskolázatlan, széteső, konfliktusos családokban gyakoribb az ADHD előfordulása. Ma már tudjuk, hogy a stresszen kívül a túlzott mértékű tévénézés is figyelemzavarhoz, túlmozgáshoz vezethet.

A Michigani Állami Egyetem kutatója, Todd Older egyenesen azt állítja, hogy a túl fiatalon történő beiskolázás miatt minden ötödik ADHD diagnózisa téves. Az éretlenül iskolába került gyerek nem érti az ott elhangzottakat, unatkozik, s hogy éberségi szintjét fenntartsa, azaz el ne aludjon, izeg-mozog, zavarja a többieket humorosnak vélt bekiabálásaival.
És mert gyakori diagnózis - kettő-öt százalékra teszik az előfordulását -, ez egyedül az Egyesült Államokban egymillió, a betegséggel feleslegesen megbélyegzett gyereket jelent. A betegség diagnózisa sokszor automatikusan hosszan tartó gyógyszeradáshoz vezet. Jellemző adat, hogy Németországban az ADHD-ban rutinszerűen adott methylphenidat-tartalmú gyógyszerek felírt mennyisége másfél évtized alatt a sokszorosára nőtt.