Új szennyezők a dunai parti szűrésű rendszerben

A Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti Víztudományi Kutatási Programjához illeszkedve három éve indult kutatás az ivóvízbiztonságot veszélyeztető hatások feltárására. Ennek egyik pályázatát „Tiszta ivóvíz: a biztonságos ellátás multidiszciplináris értékelése a forrástól a fogyasztókig” címmel hirdették meg. A víz világnapja alkalmából a pályázat legújabb eredményeit mutatják be az MTA honlapján.

Az antibiotikumok jelenléte a felszíni vizekben hozzájárulhat az antibiotikum-rezisztencia környezeti terjedéséhez. Míg az ún. fekális indikátor baktériumok közül, mint az E. coli, a rezisztens törzsek is jellemzően szennyvízeredetűek, a környezeti baktériumokban megjelenő rezisztencia könyezeti „forró pontok”-ban, hot spotokban végbemenő horizontális géntranszfer eredménye is lehet. A „Tiszta ivóvíz” projekt keretében többek között a 3. generációs cefalosporinokra rezisztens Enterobacteriaceae családba tartozó baktériumokat vizsgáltuk, amelyek a klinikai szempontból legjelentősebb antibiotikum-rezisztens szervezetek közé tartoznak. Az E. coli és coliform baktériumok csíraszámában sokkal jobban megfigyelhető volt Budapest mint szennyezőforrás hatása: a déli mintaterületen szignifikánsan rosszabb volt a Duna mikrobiológiai vízminősége. Ugyanakkor a rezisztens törzsek arányában nem volt érdemi eltérés, Budapest felett és alatt egyaránt kb. 0,5 %-nak adódott. A 3. generációs cefalosporin-rezisztenciát mutató izolátumok többsége az Enterobacter és Citrobacter nemzetségbe tartozott, amelyek elterjedt, vizekben gyakori környezeti baktériumok, bár az Enterobacter aerogenes és az E. cloacae a kórházi fertőzések szempontjából is jelentős faj.

A parti szűrés a mikrobiológiai szennyezések eltávolításában is jól vizsgázott: a kútvizekben és hálózati vizekben fekális szennyezést jelző E. coli egyetlen mintavétel alkalmával sem volt kimutatható.

Fotó: Németh Kitti