Újjászervezés előtt áll az egészségügy

Az elmúlt harminc évben a hazai egészségügyi ellátás mindig nehéz terep volt a politikusoknak és makrogazdasági döntéshozóknak. A társadalombiztosítás reformja és a teljesítményalapon működő közfinanszírozásra való áttérés óta voltaképp távol tartották magukat ettől a társadalmi szegmenstől, s ha mégis léptek valamit, az rendre balul sült el, írja a Magyar Idők online kiadásában megjelent cikkében dr. Varga Péter Pál, gerincsebész, a Budai Egészségközpont Kft. alapító tulajdonos-ügyvezetője.

Így a döntéshozók távolságtartó politikát folytattak, ami azt az érzetet keltette, mintha a szektoron belül zajló folyamatok a társadalom egészéből leválasztva, izolált események láncolataként élnék sajátos életüket.

…

Elérkeztünk ahhoz a kegyelmi pillanathoz, hogy a politika legmagasabb szintjén és a makrogazdaság vezető intézményeiben is megfogalmazódott az egészségügyi ellátórendszer átalakításának az igénye.

Ez az igény a hazai egészségügyi társadalom részéről hosszabb ideje kimutatható. A közfinanszírozás keretrendszerének merevsége, a rendszerszintű szakmai kontroll kiszorulása a napi gyakorlatból, valamint a paraszolvencia nyomorúsága (más, kisebb jelentőségű faktorok mellett) együttesen olyan morális és financiális nyomás alatt tartotta az ellátókat, amire először az országból való elvándorlás kínált egyéni megoldásokat.

...

Most az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetői soha nem látott felhatalmazást kaptak arra, hogy a politikai és makrogazdasági megszólítások nyomására erőteljes rendszer-átalakítást végezzenek. Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen meg kell fogalmazniuk azt a végcélt, ahová el kell jutnunk, s azt is, hogy ez mibe kerül a társadalomnak, a költségvetésnek és magánzsebeknek egyaránt.

Olyan tabukat kell újravizsgálni, mint a kiegészítő biztosítások, az intézmények működési formája (költségvetési intézményből gazdasági társaság) vagy a tárgyi áfamentesség kérdése (az egészségügyi szolgáltatások bevezetése az áfakörbe megteremtené a költségek utáni áfa-visszaigénylés lehetőségét).

Nem is beszélve az egészségügyi dolgozók, orvosok, gyógytornászok, pszichológusok stb. szellemi szabadfoglalkoztatásának kérdéséről, ami 2002 tavasza óta visszatérő téma hazánkban.

A magyar társadalom folyamatait vizs­gáló és értő személyek többsége egyetért abban, hogy az újjászervezés halogatása kimutathatóan káros gazdasági és orvosszakmai következményeket indukál.

Várjuk a változtatásokat, bizakodva figyeljük a jelenlegi kormányzati kommunikációt. S mindnyájan értjük azt is, hogy a változások irányáról és ütemezéséről a politikai döntéshozóknak kell kimondaniuk a végső szót a magyar egészségügyi ellátórendszer átalakításának szükségszerűségéről.

A teljes cikk a magyaridok.hu portálon olvasható.