Újra megjelentek az orvoslásban a középkori gyógymódok

Az antibiotikum-rezisztencia már több halálesetet okoz globálisan, mint a HIV vagy a malária. Az Our World in Data szerint 2019-ben az összes haláleset több mint 2 százaléka közvetlenül a szuperbaktériumok okozta fertőzés miatt következett be. Nem véletlen, hogy a nemzeti és nemzetközi egészségügyi szervezetek világszerte sürgetik az antibiotikum-rezisztencia elleni módszerek fejlesztését. És míg a kutatók többsége új eljárások és technológiák felfedezésén töri magát, akadnak olyan orvosok, akik a múltbéli terápiákban látják a megoldást.

A brit Guardian a napokban gyűjtötte össze azokat a penicillin és a többi antibiotikum elterjedése óta idejétmúltnak vagy egyenesen károsnak tartott „sötét középkori” metódusokat, amelyek egészen a 19. század végéig a mindennapi gyógyító praxis részei voltak, és amelyekről az elmúlt másfél évtizedben kiderült, hogy még a modern gyógyszereknek ellenálló mikroorganizmusokkal szemben is hatásosak. Ezek közül mutatbe néhányat a qubit.hu.

Sebgyógyász nyűvek

Bár a magyarországi szaksajtó is foglalkozott már a témával, kevéssé ismert, hogy az antibiotikum-rezisztencia korában a nyűként is ismert döglégylárvák a modern orvosi módszerek alternatíváját jelenthetik, mivel az elhalt szövetek és baktériumok elfogyasztásával segítenek a fertőzések leküzdésében. Ronald Sherman, a Universty of California patológusa volt az úttörők egyike, aki a selymes döglégy (Lucilia sericata), illetve az érckék döglégy (Protophormia terraenovae) lárváit újra a gyógyítás szolgálatába állította.

Az angolul maggot therapy vagy larval therapy néven ismert, az írott történelem kezdetei óta ismert lárvaterápia azon az ősi megfigyelésen alapul, hogy a légylárváktól fertőzött sebek jobban gyógyultak, mint a megtisztított sebek. Napóleon katonaorvosai és az amerikai polgárháború szanitécei a korábbi leírások segítségével kísérleti úton kidolgozták, hogy mely döglégyfajokkal érdemes mesterségesen megfertőzni a sebeket ahhoz, hogy elérjék a kívánt eredményt. 1929-ben William S. Baer, az amerikai Johns Hopkins Egyetemen légylárvákkal fertőzött meg 21 pácienst, akik csontig hatoló sebfertőzésektől szenvedtek. A nyüvek munkájának köszönhetően csökkent a sebek bűze, és a lúgosodó kémhatású sebfolyadék kedvezett a gyógyulásnak, így az összes páciens felépült. Állítólag a második világháború végén már több száz amerikai kórházban alkalmazták az eljárását, ám a penicillin-eufória a feledés homályát borította a kétségkívül középkorinak tetsző eljárásra.

A lárvaterápia jelenlegi, csúcstechnológiával kísért, szigorúan szabályozott mai verziója ugyanarra a biológiai mechanizmusra épít, mint az ősi változatai. Amikor az élő, sterilizált döglégylárvákat a sebbe helyezik, azok az elhalt szövetekkel és a bennük felszaporodó, egyre gyakrabban antibiotikum-rezisztens baktériumokkal táplálkoznak, miközben az élő szöveteket nem károsítják. A lárvák nem képesek a következő fejlődési szakaszukba lépni, és dolguk végeztével eltávolítják őket a gyógyult sebből. A Guardian szerint 2007 és 2019 között 47 százalékkal nőtt a döglégynyüvekkel kezelt páciensek száma Nagy-Britanniában.

További eljárások a teljes cikkben