Elválasztaná a magánegészségügyet a közfinanszírozottól a kormány, miközben még azt sem látni pontosan, mekkora az iparág.
A Népszava értesülése szerint az Emberi Erőforrások Minisztériumában készülő újabb salátatörvény még nem nyilvános tervezetébe belekerült, hogy „közfinanszírozott kapacitások igénybevételével nem nyújtható nem közfinanszírozott ellátás”. A döntés ezer gyakorlati problémát vet majd fel, már ha megéri a kodifikálást. Egyebek mellett arra is választ kellene találni, hogy minek hoz létre az állam olyan méretű kapacitásokat, amelyek működtetéséhez nem ad megfelelő finanszírozást. Még ha lenne is kellő számú orvos és szakdolgozó (persze nincsen), a műtők kihasználatlanok, a nagy értékű diagnosztikai eszközök kapacitásuk töredékével működnek. Ezekhez képest már apró részletkérdés, hogy az állami kórházak kérhetnek-e a betegtől napidíjat egyágyas elhelyezésért, vagy hogy számlázhatnak-e a külföldi beteg ellátásáért, írja a hvg.hu.
Csalódnia kell annak, aki pontos adatokat vár arról, hogy valójában mekkora a magánszféra súlya és szerepe az egészségügyben. A laikus érdeklődőknek legfeljebb a kíváncsiságuk marad kielégítetlen, a döntéshozók azonban adatok, tanulmányok híján csak vakrepülésbe kezdhetnek a reformterveikkel. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő 2017-ben a gyógyító-megelőző ellátások 1200 milliárdos kasszájából 323 milliárd forintot utalt vállalkozásoknak.
A cégközlönyben szereplő nyilvántartásokat összesítő Opten Kft. szerint tavaly 474 milliárd forint nettó árbevételre tettek szert azok a vállalkozások, amelyeknek a fő tevékenysége a humánegészségügyi szolgáltatás. Csakhogy ha ebből az összegből az egészségbiztosítótól kapott 323 milliárd forintot levonjuk, jócskán csökken a magánegészségügy teljesítménye. A Magyarországon élő külföldiek és a céges megbízások forintjai is módosítják a végösszeget. Tovább közelítve az igazsághoz, a magánvállalkozóként közintézményeknek számlázó orvosok mérlegadataival is korrigálni kellene, ahogy a magánrendelőknek vállalkozóként számlázók árbevétele is duplázódik: saját mérlegében és az őt alkalmazóéban is megjelenik ugyanaz a teljesítmény. Vagyis a jobb, sorállás nélküli ellátásért zsebből fizetők tábora messze nem olyan népes, mint első látásra tűnhet.