Válságban van a hazai daganatsebészet

Gyakorlatilag minden intézményben, városi kórházban, regionális megyei centrumokban vagy egyetemi klinikákon a sebészet a legveszteségesebb szakma, emiatt a gazdasági vezetés állandó céltáblája. Számos szakmailag elismert szakembert gazdasági okokra hivatkozva mentettek fel osztályvezetői pozíciójából – írja cikkében Prof. dr. Oláh Attila, a Magyar Sebésztársaság és a Szakmai Kollégium általános sebészeti tagozatának elnöke.

Az eredendően rosszul és alacsonyan meghatározott sebészeti HBCS-k (az OEP homogén betegségcsoport = HBCS szerint finanszírozza a kórházi gyógyítást) miatt a sebészeti osztályok – minden próbálkozás dacára – eleve kalkulált, évi több tíz-, százmilliós veszteséget „termelnek". Az onkológiai szakma bevétele kirívóan magas, gyakorlatilag ez „tartja el" a kórházakat. A sebészet ugyanakkor a sor legvégén kullog, korrigálhatatlan veszteséget elkönyvelve.

Az egyes beavatkozások megmerevedett és alig változó vagy változtatható finanszírozása és az ugyanakkor folyamatosan növekvő technológiai költségek miatt ez a veszteség évről évre tovább növekszik. Az ebből eredő mindennapos, filléres anyagi gondok a daganatos betegek sebészi ellátását is súlyosan befolyásolják.

Paradox helyzet, hogy miközben a kirívóan jól dotált onkológia mellett a sebészet kifejezetten elhanyagoltnak tűnik, a szolid tumorok 85-90 százalékában a gyógyulás alapja még ma is a sebészi kés, azaz a radikális eltávolítás. Nehezen érthető, hogy ezekben az esetekben a képalkotó eljárásokat és a kiegészítő vagy palliatív onkológiai kezeléseket miért finanszírozzák jóval magasabb szinten, mint a műtéti beavatkozásokat.