"Nem elég, hogy a kódexbe foglaljuk az erkölcsi, magatartási normákat, átfogó szemléletváltozásra van szükség".
A magyar egészségügyben időnként súlyos etikai dilemma, hogy mikor tudja az orvos a betegbiztonságot nem kockáztatva végezni a gyógyító munkát – mondta a MedicalOnline-nak Hegedűs Zsolt, a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának elnöke, akit a hivatásrend erkölcsi normáit rögzítő Etikai Kódex módosításairól is kérdeztünk.
Bár az elmúlt két évben sokat dolgozott az Etikai Kódex megújításán, a kamara május végi országos küldöttközgyűlésén (okgy) lényeges változtatásokhoz nem kapta meg a szükséges, kétharmados szavazati arányt. Csalódott emiatt?
Mindenképpen, hiszen a közgyűlést megelőző konferencián az etikai kollégium elnökeként is hangsúlyoztam, hogy mindannyiunknak büszkének kell lennünk arra, hogy a mi nevünkhöz kötődnek majd azok a passzusok, amelyek elrendelik a hálapénz elutasításának erkölcsi kötelezettségét, hiszen az erről szóló törvény megjelenése történelmi fordulópontnak nevezhető. Fontos lett volna, hogy ezt kétharmados többséggel megszavazzák. Egyébként lényegében a hálapénzről és az ajándék elfogadásáról szóló, most is hatályos jogszabályi szöveget emeltük volna be a kódexbe, mert az új törvényre mindenképpen reflektálnunk kell a szervezetünk normáinak és magatartási követelményeinek megfogalmazása során.
Mi lehetett az elutasítás oka?
Elképzelhető, hogy nem volt kellően előkészített az anyag, bár a Területi Szervezetek Tanácsa – néhány tartózkodás mellett – egyhangúan támogatta ezt a módosítást, majd az okgy-n csak 53, illetve 60 százalékos többséget kaptak a hálapénzre és ajándékozásra vonatkozó passzusok. Talán ha a területi szervezetek tájékoztatják a hozzájuk tartozó tagokat arról, hogy miről és milyen arányban kell szavazniuk, mindez nem így történik. A jogszabály-módosítások nyomán sarkalatos, de csak feles többséggel megszavazott javaslatokat az őszi küldöttgyűlésen ismét beterjesztjük majd.
Hogyan fogadták a többi módosítási javaslatukat?
A 17 felterjesztett javaslatból 11-et szavazott meg a küldöttek kétharmada, ezek hatályba is léptek, például a konzíliumkérés és betegáthelyezés során tanúsított etikus magatartásról, és kimondtuk azt is, hogy kirívóan súlyos etikai vétség ha ezek finanszírozási okokból történnek. Ebben nemcsak az a felelős, aki ezt elköveti, hanem az is, aki erre esetleg utasítást ad, például egy orvosigazgató sem rendelhet el olyan áthelyezést, ami nem elsősorban a beteg érdekében történik, de a kórház finanszírozása szempontjából előnyős.
Eddig is a beteg üdve volt a legfőbb törvény a kódex szerint…
Ez a fő etikai elv most is megmarad, de erősíteni szeretnénk, hogy ne csak írott malaszt legyen. Ehhez szükséges, hogy a kódexben olyan egyértelmű leiratok legyenek, amelyek a napi gyakorlat etikai vonatkozásit is helyre teszi. Ezeket próbáljuk most megfogalmazni. Minden, ami a beteg védelmében történik, az az orvost is védi. Az ellátás során a beteg biztonságát kell előtérbe helyezni annak érdekében, hogy a kezelés biztonságos és hatékony legyen. Ez alapvető etikai elvárás.
Lehetséges ez Magyarországon akkor, amikor számos osztályon hiányos a személyzet, helyenként a felszereltség?
Súlyos etikai dilemma, hogy mikor tud az orvos betegbiztonságot nem kockáztatva gyógyítani. A modern szemléletű egészségügyi ellátással rendelkező társadalmakban az orvosok és egészségügyi dolgozók a hatóságok által is bátorítva vannak arra, hogy felemeljék a hangjukat és cselekedjenek, ha nem biztosítottak az ellátáshoz szükséges minimumfeltételek. A sürgős, életmentő beavatkozásokat a minimumfeltételek hiánya mellett is meg kell próbálni a legjobb tudásunk szerint elvégezni.
Érdemes olyan etikai szabályok bevezetésén gondolkodni, amelyek a mai magyar viszonyok között nem tarthatóak be?
Valóban nem elég, hogy a kódexbe foglaljuk az erkölcsi, magatartási normákat, átfogó szemléletváltozásra van szükség. A kórházi hierarchiában a menedzsmentig bezárólag minden tevékenységnek arra kell irányulnia, hogy a betegbiztonsággal kapcsolatos aggályokat kiküszöböljük, a hibákat elkerüljük. A nem kívánatos események, vagy a „majdnem megtörtént hibák” (never event, near miss) elkerüléséből tanulhatnánk a legtöbbet, úgy, hogy ezekről nyilvánosan beszámolunk, a tanulságokat országosan, széles körben megvitatjuk. Ez lenne a tanuló egészségügy legfontosabb mozzanata.
További részletek a cikkben.