Változtatni kell az egészségügyön, a régi rendszer nem tartható

Nem könnyű eligazodni kívülállóként az egészségüggyel kapcsolatos információk között. A témával kapcsolatban a teol.hu dr. Szabó Gábor oktató-háziorvost, foglalkozás-egészségügyi szakorvost kérdezte, aki a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Tolna vármegyei alelnöke is.

– Mi a véleménye a kialakult helyzetről, arról, hogy már nem kötelező a kamarai tagság? Lehet-e ennek káros következménye?

– Nagyon elszomorítottak az elmúlt időszak történései.  Magam részéről a konstruktív párbeszéd híve vagyok, mely sokáig úgy tűnt, hogy megvan a Magyar Orvosi Kamara (MOK) vezetése és az egészségügyi kormányzat szereplői között, hiszen a cél közös, egy korszerű, magas színvonalon működő, a kor kihívásainak megfelelni tudó egészségügyi rendszer kialakítása – mondta dr. Szabó Gábor.

Ami a kamarai tagságot és az egész orvosi kamarát illeti: azt gondolom, hogy egy kizárólag szakmai alapokon nyugvó érdekképviseletet folytató és a betegellátás biztonságáért lobbizó orvosi kamarára nem csak az orvostársadalomnak és az egészségügyben dolgozó munkavállalóknak, szakdolgozóknak van szüksége, hanem az egész társadalomnak, az egészségügyi ellátáshoz folyamodó betegeknek is.

Emellett a kormányzatnak is hasznos, ha az egészségügyet érintő terveit, döntéseit a fejlesztési stratégiáit egy tőle független szakmai szervvel is véleményezteti, egyfajta plusz legitimációt elérve ezz

– Mi az, amivel nem értett egyet a MOK az új ügyeleti rendszerrel kapcsolatban?

– Az egyeztetések 2020 őszén kezdődtek az egészségügy reformjáról a MOK elnöksége és a Miniszterelnök úr, majd az egészségügyi kormányzat között. A MOK három fő pontban szeretett volna konszenzusra jutni, ezek a drasztikus, valódi felzárkózást jelentő orvosi és szakdolgozói bérfejlesztés, a hálapénz tiltása és bűncselekménybe sorolása, valamint hogy az egészségügyi kormányzat az átalakítások, reformok kapcsán szorosan együttműködik a gyógyító orvosokkal, a szakmai szervezetek ajánlásait, javaslatait beépíti a tervezeteibe, döntéseibe.

Ez utóbbi pont látszott egy idő után a MOK vezetősége számára a legkevésbé megvalósulni. Kritikaként fogalmazták meg, hogy gyakran csak az utolsó pillanatban kapták meg a szakemberek a rendelettervezeteket, melyek véleményezésére csak szűk határidő állt rendelkezésre és gyakran kommunikációs félresiklások is előfordultak a felek között.

A másik oldalról viszont el kell mondani, hogy egyáltalán elindult végre valami érdemi párbeszéd, valóban megtörtént az évtizedek óta várt bérrendezés és ahogy korábban is elmondtam, minden nagy horderejű változtatás egyfajta forradalom is, ahol egyéni érdekek sérülnek, korábban megszokott, berögzült sémák, ellátási láncok változnak, tehát néhány területen nagy volt az ellenállás is. Maga az ügyeleti rendszer átalakítása nagyon égető volt, nem lehetett tovább halogatni.

– Miért volt ilyen sürgős az átalakítás?

– Az egészségügy rendszer-szintű átalakítására azért is sürgető volt, mert a jelenlegi rendszer közel egymillióval nagyobb népességre lett tervezve. A háziorvosok korfája magas, az átlagéletkor 60 év, utánpótlás alig-alig akad, egyre több üres körzet van (országosan közel 700, Tolnában 22). Tehát változtatni kell. A betegek biztonságos ellátása pedig területi egyenlőtlenségeket mutat. Ezért egy település helyett célszerűbb járásban gondolkodni.

Így sem lehet mindenhol egységes, azonos szintű ellátást teremteni, de törekedni kell rá. Jelenleg a háziorvosi ügyelet úgy működik (ahol még nem indult el az OMSZ által irányított forma), hogy az adott járásban dolgozó kolléga délután 16 órától másnap reggel 8 óráig, illetve hétvégén reggel 8 órától másnap reggel 8 óráig ügyel. Ez rendkívül megterhelő a személyzet számára, hiszen így akár 32 órán keresztül is kell folyamatosan dolgozni, hiszen másnap is el kell látni a betegeket, nincs ügyelet utáni szabadnap, mint mondjuk a rendőrség, katasztrófavédelem berkeiben. Ez az egyre fogyó és elöregedő orvosi és asszisztensi állománnyal fenntarthatatlan.

Emellett a Hajdú-Bihar vármegyei tanulmány azt is megmutatta (amit a rendszeresen ügyelő kollégák már évtizedek óta mondanak is), hogy a lényegi, háziorvosi kompetenciába tartozó betegellátás este 22 óráig lezajlik, az ezt követő események többsége mentési feladat. Mindezt felismerve került kidolgozásra az új ügyeleti rendszer, mely a valós igények és a való kapacitások figyelembevételével készült. Magam részéről én ezt üdvözöltem, hiszen végre arra "használják" a háziorvost, amire való: napközbeni betegellátás, gondozás és prevenció.

Ezt a MOK is üdvözölte, azonban a kormányzattal való nézeteltérések kapcsán egyfajta nyomásgyakorlás eszközeként vetette be az ügyelet lehetséges megtagadását. A dolog nem volt öncélú, a tét a háziorvosi praxisok finanszírozásának a megőrzése, fokozása, az azt befolyásoló indikátorrendszer felülírása-korrekciója, a praxisok kiadásainak drasztikus növekedését okozó rezsitámogatás ügye, illetve a kórházakban az egyes dolgozók bérének akár mínusz 20 százalékos eltérítése lehetőségének akadályozása.

– Tolna az év vége felé kerül majd be az új rendszerbe, hogyan fog ez működni, lesz-e elég orvos, aki az ügyeletet ellátja majd?

Azt gondolom, hogy lesz elég orvos és asszisztens kolléga, aki ellátja majd az ügyeleteket, hiszen ez jóval kevésbé megterhelő számunkra, valamint az óradíjak is versenyképesebbek a korábbinál. Persze akinek eddig nem kellett egyáltalán ügyelni (ilyen is van, főleg a fővárosban) azok ezt a havi kétszer hatórás rendszert is visszalépésnek, megszorításnak élik meg, ám a többség számára azt gondolom, hogy vállalható.

A teljes beszélgetés itt olvasható