Nesze semmi, fogd meg jól. Ennyiben foglalható össze a lényeg.
A cikk szerzője a megállapítással arra utalt, amit az Emberi Erőforrások Minisztériumának e hét kedden bemutatkozott új egészségügyi államtitkára leendő szakmai feladatairól elmondott a sajtó képviselőinek. Ónodi-Szűcs Zoltán korábban kórházigazgató, majd az Állami Egészségügyi Ellátó Központ főigazgatója volt, és most fontosnak tartotta visszaidézni: újabb megbízatása kapcsán azt mondta Orbán Viktornak, csak akkor tekinti magát alkalmas jelöltnek, ha módjában áll majd változtatni – írja a Népszava – online Vélemény rovatában Mészáros Tamás publicista.
Ónodi-Szűcs Zoltán reményét fejezte ki, hogy amennyiben fel tudja vázolni a megfelelő forgatókönyveket, „amelyek mentén ezek a célok meg tudnak valósulni, akkor nem lesz gond a források előteremtésével". Az új egészségügyi államtitkár arról már nem tájékoztatta a tudósítókat, hogy mit felelt neki a miniszterelnök. Osztotta-e vajon a források előteremtésére vonatkozó optimizmusát?
Igaz ugyan, hogy a friss államtitkár egyetlen olyan célját sem nevezte meg a sajtótájékoztatón, „amelynek mentén" csakugyan többletforrásokra volna szüksége. Hiszen minden gátlás nélkül kijelentette, hogy „a magyar egészségügy intézményei ma európai színvonalon működnek", legfeljebb „a törődést kell visszaadni a betegeknek", mert ez „talán egy kicsit háttérbe szorult". Aztán elővezetett még néhány semmitmondó általánosságot – például azt, hogy fejleszteni kell az alapellátás kompetenciáit, valamint tervezni az intézményi ösztönzőrendszer átalakítását. A díjnyertes közhely azonban az volt, miszerint elérendő, hogy „a beteg kerüljön a középpontba".
Mint kiderült, a kórházak finanszírozásának problémáját az államtitkár már csak azért is különösebb költségvonzat nélkül kezelné, mert szerinte egyelőre nehéz megmondani, hogy a rendelkezésre álló pénz „sok vagy kevés", ugyanis egyrészt még „nem történt meg a lakossági igények feltérképezése", másrészt a forrásokat jelenleg nem a betegek, hanem az intézmények érdekei szerint használják fel – bármit jelentsen is ez. Egyszóval Ónodi-Szűcs személyében sikerült egy olyan kemény szakmai érdekérvényesítőt ültetni a minisztériumba, aki még nem döntötte el, hogy egyáltalán szükséges-e emelni az egészségügyi költségvetés előirányzatait – ha másért nem, hát azért, mert nem ismeri a betegek igényeit. Csak annyit tud, hogy közelebb kellene kerülni hozzájuk, és törődni velük.