Vélemény: Ugyan miben fog meghalni?

Hírek jönnek az intézmények átalakításáról, a gyalázatosan alacsony munkabérekről, a teljesen kizsigerelt dolgozók elkeseredett hangjáról. A válaszolók ígérgetéseiről. Megtárgyaltuk, hogy aztán nehogy legyen/ legyen új kórház, miközben a halálozási statisztikánk drasztikus számai már hónapok óta nem kenhetők rá az influenzajárványra vagy a nyári nagy melegre – írja Rozsos Erzsébet a Népszava – online oldalán.

A konzílium először sem jött össze. Hallottuk a hírt, a tanácskozásról, aminek a szaktárca, és a Miniszterelnökség között kellett volna lezajlania még húsvét előtt. Nevezetesen, annak a tervezetnek a sorsáról beszélek, amit Zombor Gábor, akkori egészségügyi államtitkár csapatával kidolgozott, és amit a Miniszterelnökség még áprilisban visszadobott. Amiről fogalmunk sincs, hogy jó-e, szakszerű-e, mert a vitáról hírek nem érkeztek. Sőt, a hírek szerint a konzílium egyik résztvevőjét egyesek nem szerették volna az egészségügy „betegágyánál" látni.

Aztán kiderült, a volt egészségügyi államtitkárnak esélye sem volt arra, hogy érdemben választ kapjon arra, mi történjen az elindított folyamatokkal, mi lesz a gyógyító kapacitások megyénkénti elosztásával, mert az első egészségügy átalakítást célzó konzílium eredménytelen volt. A felhalmozott tartozások lassan ugyanott tartanak, mint a „rendezés" előtt.

Májusban az egészségügyi szakdolgozók, majd tízezren, kimentek az utcára, és a társadalom most először az mondta: „Veletek vagyunk!" Amikor megjött a hír a demonstrációról, az érintettek egyeztetésnek látszó összejöveteleket szerveztek az államtitkárnál. Az asztalnál helyet foglalók vitatták egymás jogosultságát, a folyamatos tárgyalásokon a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara a márciusban beadott, válasz nélkül maradt 12 pontját kérte számon, közben mindenki mondta a magáét.

Szakmai programja csak a MESZK–nek volt, az Őszintén az Egészségügyről Akciószövetség tagjai kevesen vannak, nekik jól jött Sándor Mária népszerűsége, és csatlakozása. A Cser Ágnes vezette MSZ EDDSZ munkájával csak az elnök asszony elégedett. Az orvosokat képviselő MOK vezetője, mert éppen úri kedve úgy hozta, nem állt szóba a 168 óra munkatársával, amikor az a szakdolgozói tüntetéssel kapcsolatban kérdezte volna.

Mi lenne, ha a betegágy mellett is így mennének a konzíliumok? A hivatalos orvoslásban a konzílium során a betegágy melletti időhúzás fogalma nem létezik. Már ha azt akarjuk, hogy a beteg ne szenvedjen, és ha lehet, meggyógyuljon. Most az ágy körül kiabálók persze hangosak, mert mindenkinek van valamilyen érdeke, ami előbbre való. Aki miatt aggódik, mi lesz vele, ha nem lehet a klientúrához, és a mindig minden rendszerben az „elithez" tartozni? Mi lesz, ha kihúzzák alóla a „hálapénzt" termelő, és újratermelő szőnyeget? Mi lesz, ha nem lesz új kórház, csak a régi felújítása? – teszi fel a kérdést a cikk szerzője.

További részletek a portálon olvashatók.