Velkey György: Hálapénz nélkül hogy lesz szabad orvosválasztás?

A Bethesda Gyermekkórház főigazgatója, Velkey György adott nagyinterjút az Indexnek, melyben elmondta, őket is meggyötörte a tavalyi év, azonban nagy sikertörténet volt az első hullám alatti rögtönzött kórházi iskolájuk. Két év múlva pedig saját szülészetük lesz, ahol a családbarát, természetes szülés hátterét fogják megteremteni.

Az idén márciustól életbe lépő új törvény elvileg megemeli az orvosok béreit, és megszünteti a hálapénz intézményét. A kollégái közül mégis sokan kritizálták az új szabályokat. Önnek mi a véleménye az új törvényről?

Az biztos, hogy valamit végre cselekedni kellett, mert igencsak keszekusza viszonyok uralkodtak a kollégák jogviszonyaiban, a magán- és az állami egészségügy közti átjárás pedig tele volt szürkezónával. Most radikálisat lépett a kormányzat a bérek kérdésében, a paraszolvencia eltörlésében és a jogviszonyok tekintetében is. A törvény szövege több tekintetben merevnek tűnt, de azóta a végrehajtási rendeletek által érzékenyebbé vált a mindennapokra, ám máig sok a tisztázatlan kérdés az orvosok leendő munkakörülményivel kapcsolatban.

Többek között az, hogy ki és milyen alapon fogja megítélni, hogy az orvosnak márciustól lehet-e másodállása, és ha igen, hol és milyen feltételekkel. Önöket, mint a Bethesda munkatársait, egyházi fenntartású intézményként mindez hogy érinti?

Az egyházi kórházak kultúrájába mindez szerencsésen illeszkedik, mert a fenntartóink nagyon szoros kapcsolatban állnak a kórházainkkal, ezért a másodállások engedélyezését jó eséllyel közvetlen közelről, hitelesen lehet majd megítélni. Sok esetben ugyanis a közellátás működéséhez is szükséges a többes munkaviszony. Ha ugyanis több kollégám nem ügyelne, vagy nem vezetne szakrendelést máshol, akkor az adott, elsősorban leszakadó térségekben működő gyerekosztályok nélkülük egyszerűen működésképtelenek lennének. Reméljük, hogy a fenntartói döntések az állami rendszerben nem vágják el mereven ezeket a lehetőségeket, mert félő, hogy különben sérülnek a korábban finoman beállított kompenzációs mechanizmusok. Így érzékeny, minden körülményt reálisan figyelembe vevő, óvatos elbírálásokkal válhat a törvény életképessé.

Mi a véleménye arról, hogy az ápolók és a hazai egészségügy további, végképp láthatatlan dolgozói most kimaradtak a béremelésből?

Az ápolókban pillanatnyilag erős a sérelemérzet, ami érthető, még annak ellenére is, hogy az elmúlt években több lépésben magasabbak lettek a béreik. Ápolónak lenni, nemcsak a magyar társadalomban, hanem szerte a világon, továbbra is egy kevésbé megbecsült, nem csak anyagi értelemben kiszolgáltatott hivatás. Éppen ezért komoly szemléletváltásra lenne szükség, az ápolói életpályát vonzóvá, szélesebb rétegeknek élhetővé, választásra érdemesebbé kell tenni.

A műszaki, pénzügyi és más adminisztratív területen az egészségügyben dolgozó szakemberek szerepét pedig a döntéshozók mintha nem mindig értenék. Ők is ágazatspecifikus munkatársak, legtöbbször máshonnan nem pótolható különleges tudással rendelkeznek. Gondoljunk csak egy lélegeztetőgépeket beállító és karbantartó technikusra. Az ő esetükben az a felületes látszat, mintha a munkaerőpiacon hemzsegnének az egészségügyi területen is alkalmazható közgazdászok, mérnökök, karbantartók, miközben egyáltalán nincs így. Ezért a központi béremelés számukra is indokolt, mert a szaktársaik más ágazatokban jobban megbecsültek.

Mi a véleménye, milyen hatása lesz a hálapénz kivezetésének?

Nagyon örülök, ha a korrupciós elemeket is magába foglaló, a betegirányítási és oktatási szabályzásokat is súlyosan torzító paraszolvencia végleg kikerül a rendszerből. A kutatások azonban azt jelzik, hogy a paraszolvenciával a betegek elsősorban szabad intézmény- és orvosválasztást vásárolnak, és ezekkel együtt bizonyos fokú biztonságot, vagy inkább biztonságérzetet fizetnek meg. Az új törvény keretei között egyelőre nincs terv azzal kapcsolatban, hogy a beteg márciustól hogyan jut el ahhoz a szakemberhez, akihez ő szeretne.

Nekem ugyanakkor meggyőződésem, hogy sokan továbbra is befolyásolni akarják majd, hogy kinél szeretnének szülni, ki operálja vagy kezelje őket. A rögzített beutalási rend szerint erre most nincs legális lehetőségük, és ezután elvész az eddig bejáratott szürkezónás, rossz, paraszolvenciás módszer is. Éppen ezért a legális szabad orvosválasztás kérdése, és a másik oldalon a pluszteljesítményért járó magasabb juttatás igénye napirendre kell, hogy kerüljön.

Van ezzel kapcsolatban valamilyen ötlete? Mi lenne a legjobb megoldás?

Meg kellene fontolni, hogy a szabad orvosválasztást pluszpénz fizetésével, akár egy kiegészítő biztosítás keretein belül legális útra terelhetnénk a paraszolvencia helyett. Aki egy adott orvoshoz szeretne menni, fizessen be pluszpénzt a kasszába, amit döntő részben közvetlenül az orvos és személyzete kapna meg, egy töredékét pedig a hátteret biztosító intézmény.

Mindezzel együtt hangsúlyozom, hogy a megkezdett útra rá kellett lépni, hogy javuljon az orvosok helyzete és tisztuljanak az egészségügyben a viszonyok, de hátra még korántsem dőlhetünk, a leírt rendszer még bejáratásra, kiegészítésekre és korrekciókra szorul. Továbbiak az interjúban