Visszavonuló állam az egészségügyben: mi vár a szegényekre?

A mosónők korán halnak. De összefügg-e ez azzal, hogy a Visegrádi országok és Ausztria közül a lakosság Magyarországon járul hozzá legnagyobb arányban az egészségügy finanszírozásához? - veti fel a kérdést a szabadeuropa.hu. 

“Nagyon korán megbetegszenek. Ha valaki 55 évesen hal meg, az már jó, akkor kisebb a gyász a családban” – mondja Danó Éva, az Aszódi Gyermekjóléti Központ munkatársa az ügyfeleiről. A mélyszegénységben élők egészsége már méhen belül rosszabb, mint szerencsésebb családba született társaiké. Az egészségi hátrányok aztán belejátszanak iskolai eredményességükbe, és a magyar iskola nem hogy csökkentené, hanem növeli az otthonról hozott hátrányokat a PISA vizsgálatok szerint. Az iskolai sikertelenség rossz munkaerőpiaci helyzettel, és az örökölt mélyszegénység újraélésével folytatódik. És már jön is a gyerek.

Magyarországon a születéskor várható élettartam 2000 és 2017 között 4,5 évvel, 75,8-re emelkedett, de még így is öt évvel az EU28 országok átlaga alatt volt, és elmaradt a Visegrádi négyek mindegyikétől – a GKI tanulmánya szerint.

Az egészségügyi költés két részből áll: gyógyulásunkat részben az állam állja, részben mi, akik hálapénz, magánegészségügy, magánbiztosítás formájában saját zsebből is fizetünk érte. A GKI-nak hazai és nemzetközi adatokból készített tavalyi összegzése szerint Magyarországon 2016-ban a magánkiadások az összes egészségügyi kiadás mintegy 30%-át tették ki. Ez 2 százalékponttal magasabb, mint 2002-ben volt, és a legmagasabb a V4 országok és Ausztria közül (a járulék és adófizetést nem számítva). Kb. egyharmaddal lemaradva következik Lengyelország, Szlovákia és Csehország.