Volt, hogy együtt sírt a hozzátartozókkal a szolnoki főorvos

Volt osztályvezető, fejlesztési igazgató, orvos igazgató és főigazgató is, pedig soha nem akart vezető beosztásban dolgozni. Szorgalma, szakmai elkötelezettsége, valamint a betegek, kollégák és a Hetényi Géza Kórház iránti fele­lősségérzete miatt azonban nem kerülhette ki ezeket a fontos pozíciókat. A Kálmándi-díjjal kitüntetett dr. Tölgyes Anna főorvossal beszélgetett a szoljon.hu.

– 1984-ben tette le az anesz­teziológia és intenzív terápia, majd 1992-ben a belgyógyász szakvizsgát. Utóbbit miért végezte el?

– Szerettem volna ebben a szakterületben is elmerülni egy kicsit, mivel az intenzív osztály a súlyos, kritikus állapotú betegek ellátását végzi. Itt mindenféle eset megtalálható, sebészeti, belgyógyászati, idegsebészeti, neurológiai és traumatológiai is. Úgy éreztem, hogy a belgyógyászati ismeretekre azért van szükségem, mert számos olyan kórképpel találkozunk, amikor ez a tudás jól jön. A szakvizsga után egyébként maradtam az intenzív osztályon.

– Melynek vezető főorvosa volt 1995-től. Az intenzívre, mint ahogy mondta is, a legsúlyosabb állapotú betegek kerülnek. Mekkora lelkierő kellett a mindennapokhoz?

– Nagyon sok sors mélyen megérintett. A betegségek, és a hozzátartozókkal való kommunikáció megviselt. Ahogy haladtam előre a korban, ez egyre inkább fokozódott.

– Nem az történik, hogy éppen beleedződik az ember egy idő után?

– Fiatalon máshogy látjuk a dolgokat. Ahogy telik az idő, az ember érik. Látja, mennyire gyorsan véget érhet egy élet. Főleg az értelmetlen halál, a balesetek viseltek meg, amikor egy szülőnek a gyermeke fekszik ott… ezeket nagyon nehezen kezeltem. Sokszor együtt sírtam a hozzátartozókkal, vagy kijöttem és egyedül sírtam, hogy ne lássák.

– Sokat dolgozott a műtőben is.

– Igen, és ezt azért nem lehetett megunni, mert három részből áll az intenzív ellátás. Van egy aneszteziológiai része, amikor a műtétre váró betegek érzéstelenítése, altatása zajlik. Ahhoz tartozik egy kivizsgálás, ami az aneszteziológiai ambulancia. És van az intenzív, ahol a kritikus állapotú betegek kezelése zajlik. Úgymond forgórendszerben lehet dolgozni, így mindig változik a feladat.

– A munka intenzitásától függetlenül 2003-ban elvégezte az orvos-közgazdász képzést. Utána a minőségmenedzserit is. Ezek hogyan jöttek?

– A kórházban több alkalommal vezetőként részese voltam teljes körű intézeti, osztályokat is érintő költséghatékonysági, szakmai átvilágításnak, melyek eredményeit értekezleteken mutatták be, ahol részünkre elvárásokat is megfogalmaztak. Az egyetemen egykor még nem tanítottak ilyen ismereteket, így ezek az információk kínainak tűntek. Tekintettel arra, hogy magam sem értettem, miről van szó, így a kollégáimat sem tudtam a hallottakról tovább oktatni, és az elvárásaimat megfogalmazni. Ekkor határoztam el, hogy a finanszírozási és közgazdasági ismereteimet szeretném bővíteni. Ezért kértem az akkori főigazgatót, hogy az intézmény támogatásával és önerővel elvégezhessem a két és fél éves képzést. További részletek a cikkben