WHO értékelés, hogyan reagáltunk a világjárványra

Az, hogy lesz-e új világjárvány, nem kérdés, csak az, hogy mikor, és hogy mennyire leszünk rá felkészülve – ez volt a központi mondanivalója a WHO World Health Summiton, vagyis a világegészségügyi csúcstalálkozón a pandémiára adott válaszunkat elemző panelben. A meghívott szakértők azt is kiemelték, hogy bár elengedhetetlen a globális összefogás, a közösségeket is meg kell hallgatni, és lentről felfelé kell szervezni a járványkezelést, ha hatékonyan akarjuk felvenni a harcot a világjárványokkal. A témában talán Dr. Mike Ryan, a WHO egészségügyi vészhelyzeti programjának igazgatója mondta a legkeményebbeket, és bírálta a WHO és más szervezetek hozzáállását a krízishelyzethez - számolt be róla a telex.hu.

A szakértő szerint éppen ideje lenne, hogy a nagy szervezetek az ajtón kívül hagyják az egójukat. „A globális dél többet nem fogadja el az észak tudományos kolonizációját. Új megegyezésnek kell születnie észak és dél között. Együtt vagyunk bajban. Nem asszisztálni kell, fejlődési segélyeket adni, hanem együttműködni. Az én tapasztalatom azt mutatja, hogy a leginkább ellenálló közösségek a legrosszabb tragédiák közepette születnek. (...) Folyamatosan fennálló krízisről beszélünk. Tudják, kik élnek ilyenben? Az emberek a menekülttáborokban Szudán és Tigré határán. Azok az afganisztániak és pakisztániak, akiknek az áradások miatt kellett elhagyniuk az otthonukat. Itt az ideje, hogy tanuljunk egymástól. Nincs már észak és dél, csak egy bolygó van, aminek mi vagyunk a lakói.”

A panelbeszélgetésen résztvevő szakértők értékelték azt is, hogyan reagáltunk a világjárványra. Abban mindenki egyetértett, hogy a kórokozók jobb megfigyelésére és egy felkészült munkacsoportra lesz szükség, hogy a jövőbeli pandémiákat ügyesebben védjük ki, sőt, el se jussunk odáig, hogy világjárvány alakuljon ki belőlük.

Sandra Gallina, az Európai Bizottság egészség és élelmiszerbiztonsági főigazgatója szerint nagyon fontos probléma volt a kommunikációs káosz: senki nem volt felkészülve arra, hogy tudományos bizonytalanságokat kommunikáljon hitelesen. „Amikor összeültünk tudósokkal, mindig azt mondták, hogy ilyen és ilyen esélye van egyes eseményeknek. Én csak ültem ott, hogy nekem egy igen vagy nem választ kell adnom a kérdésekre. Nem tudok valószínűségekkel dolgozni” – mondta. A kommunikációs problémák még most is tetten érhetők, amikor vannak olyan országok, amelyek már azt kommunikálják, hogy a járványnak vége, mikor valójában nincs, és meg kell tanulnunk együtt élni vele hosszú távon.

További részletek a teljes beszámolóban