A Lyme borreliosis diagnosztikájának fejlődése

A technika folyamatos fejlődésével a borreliák egyre több részletét sikerült megfigyelni, Garon és Dorward például elektronmikroszkóppal mutatták ki a felületükön megtalálható, levedlett vesiculumokat, amelyek többek között a membrán által nukleáz ellen védett DNS-t tartalmaznak: 

Mind a mai napig a mikroszkópos morfológiai módszer előnyének tartja a szakma a biológiai struktúra állandóságát. Másrészt, a szerológiai és a PCR-vizsgálatokkal szemben a vizsgálat végeredménye nem függ – a spirochéták közül elsősorban a borreliákra jellemző – különböző típusváltásoktól vagy ismeretlen altörzsek megjelenésétől, illetve a szervezeti immunválasz ezektől függő változásától. Ezen kórokozókban ugyanis a betegség folyamán egyazon szervezetben (betegben) is kialakulhat az a genetikai és/vagy fenotípus-változás, amellyel a jelenlegi eljárásokkal esetleg már kimutathatatlanná válik. Ismeretes ugyanakkor, hogy a Borrelia burgdorferi sensu lato még gátolja is a szerológiai válaszreakciót.

Már a kezdetektől gyakran előfordult, hogy a súlyos klinikai képet nem kísérte emelkedett ellenanyagszint. Kezdettől ismert volt, hogy a kórokozók jelenléte a szövetekben sokszor kezelés után is kimutatható. A Lyme borreliosis különleges jellemzőivel szemben más klinikai képet mutató, vagy a földrajzilag gyakrabban elforduló fertőzések kizárása után a kórokozó morfológiai kimutatása önmagában is bizonyító erejű.

Sötétlátóteres mikroszkóppal azonban már 1909 óta festetlen, fixálatlan készítményeken – meghatározott klinikai jelek esetén – végzett vizsgálatokkal, teljes biztonsággal kimutatható a betegség, a spirochéták okozta gyulladás fennállása, még az ellenanyagok megjelenése előtt. A Treponema pallidum sikertelen tenyésztése kapcsán megismertük a spirochéták biológiai szervezeten kívüli rendkívüli sérülékenységét. A vérminták vizsgálatánál így új szempontként jelentkezett a spirochéta szervezeten kívüli biológiai és morfológiai épségének biztosítása. A Borrelia burgdorferi sensu lato tudhatóan rendkívül kis számban bizonyított előfordulása miatt létezését korábban csak rövid ideig kimutatott borreliaemia esetében igazolták. Amikor tehát vérmintákat vizsgálunk, a spirochéták nagyfokú sérülékenységére különösen figyelemmel kell lenni.