A Lyme-kór hatása az idegrendszerre

Dr. Kolbenheyer Erik belgyógyász-, gasztroenterológus-, családorvos-, foglalkozás-egészségügyi szakorvos, a hagyományos kínai orvoslás doktora szerint, a Lyme borreliosis esetei közül különösen érdekesek az idegrendszeri, sokszor nagyon bizarr tüneteket produkáló megbetegedések. A doktor, aki saját érintettsége miatt is kiváló diagnosztikai érzékkel és nagy empátiával fordul betegei felé, saját praxisából az alábbiakban két olyan megrázó esetet mutat be, amelyekben fiatalok betegedtek meg, de szerencsére életminőségük lényegében visszaállt a korábbi szintre.

Az idegrendszeri eseteknél megjelenhet a szorongás, a depresszió, a pánikroham, valamint kísérhetik furcsa mozgászavarok is. Nagyon összetett tünetegyüttes, ezért ilyenkor szükség van az ideggyógyász segítségére is, hogy más irányban is kivizsgálják a pácienst. Mivel az idegrendszeri tünetek egészen szokatlan formát is képesek ölteni, ezért a betegeken, hozzátartozókon pánikérzés uralkodhat el.

Kolbenheyer doktor praxisában emlékezetes egy tizenkét éves kislány esete, aki tisztában volt vele, hogy megcsípte egy kullancs, és meg is jelent a vörös folt a csípés helyén. Két-három hétig kapott antibiotikumos kezelést az egyik intézményben, és a foltja szépen el is múlt. A kislány versenytáncos volt. Két hónap múlva lesántult: nemcsak táncolni nem tudott, de menni is nehezen. Kezelőorvosai azt mondták, nem foglalkoznak vele Lyme szempontjából, mert megkapta a kezelést, a foltja eltűnt, a tesztje negatív lett. Aztán megjelent dr. Kolbenheyer Eriknél. Az ismételten elvégzett ELISA-teszt újból negatív lett, vagyis azt mutatta, hogy nincs Lyme-fertőzés. De itt nem álltak meg, a vérmintát ugyanis elküldték Western Blot vizsgálatra.

Az ELISA-teszt és a Western Blot is indirekt vizsgálat, az utóbbi azonban specifikusabb, mert a borreliák felületén található antigéneket vizsgálja. Ez utóbbi már pozitív lett. Az ILADS (ez egy nonprofit, nemzetközi, multidiszciplináris orvosi társaság, amely a Lyme-kór és az ahhoz kapcsolódó betegségek megfelelő diagnosztizálásával és kezelésével foglalkozik) ajánlása szerint újra elkezdték kezelni, és ez végre javulást hozott a kislány állapotában. Körülbelül három-négy hónap után megszűnt a sántaságot okozó csípő- és térdízületi fájdalma, újra rendesen tudott járni, sőt: fél év múlva már táncolni is képes volt. Jó volt látni, hogy a gyermek és a család elkeseredése, reményvesztettsége után a kislány rendbe jött, úgy élhette mindennapjait, mint korábban.

Szintén emlékezetes egy tizenhét éves kislány esete, aki nem tudott arról, hogy megcsípte volna a kullancs. Az első tünete az volt, hogy elkezdett rángatózni a válla, majd ezzel párhuzamosan súlyos tanulási nehézségei adódtak, holott szorgalmas és kitűnő tanuló volt a tünetek megjelenése előtt. A rövid távú memóriája sérült a fertőzés miatt. Annyira szenvedett az idegrendszeri tünetektől, hogy nem tudott tanulni, végül egy évet halasztania is kellett a tanulmányaiban. Hosszas küzdelem volt – emlékszik vissza dr. Kolbenheyer Erik –, de végül eljutott odáig, hogy leérettségizett, sőt még az egyetemre is felvették. Az izomrángások jelentősen mérséklődtek nála, mondhatni, szinte teljesen elmúltak. A hirtelen kialakult tanulási nehézségek viszont csak nagyon lassan koptak ki. Az ő esete is drámai volt, a kislány és a családja a teljes kétségbeesés állapotába került. Most már, úgymond, önfenntartó állapotban van.