Hirtelen súlyvesztés összefüggésben a Lyme-kórral 4. rész

Két hét antibiotikumterápia után a beteg két kg-ot hízott, és a klinikai tünetek teljesen megszűntek.

A Lyme-kór a leggyakoribb kullancsok által terjesztett fertőzés, amelyet egy spirochéta baktérium, a Borrelia burgdorferi okoz.

A korai fertőzés legjellegzetesebb klinikai tünete az erythema migrans, egy könnyen felismerhető bőrelváltozás, amely az esetek harmadában jelentkezik. A kullancscsípést követő napokban a bőrtüneten kívül sok esetben jelentkezik láz, fejfájás, izom- és ízületi fájdalom, fáradtság, szédülés. Kezelés nélkül a fertőzés a bejutási helyről később különböző szervekre terjedhet, ízületi, kardiológiai, szemészeti illetve idegrendszeri szövődményeket okozva. A neurológiai tünetek a leggyakoribbak, a reumatológiai tünetekkel megegyező arányban, az érintett szerv dominanciája a Borrelia törzsétől is függhet. Az európai kontinensen a három leggyakoribb törzs különböző tünetekkel jelentkezhet.

A Lyme-kór rendkívül szerteágazó tüneteket produkálhat illetve sok betegséget utánozhat. Képes daganatos betegség képét ölteni, és félrevezetni a vizsgáló orvost, különösen akkor, ha a fő figyelemfelhívó panasz a jelentős mértékű fogyás. Ugyan ritkán de előfordul, hogy az elsődleges tünet a hirtelen testsúlycsökkenés, melyet szinte minden esetben az idegrendszeri érintettséggel összefüggésben írnak le a szakmai cikkek.

A Lyme-kór neurológiai szövődményeinek leggyakoribb tünetei a fájdalmas radikulitisz, a limfocitás pleocitózissal járó agyhártyagyulladás, valamint leggyakrabban az arcideget érintő agyideggyulladás (neuritis cranialis), amely gyakran Bannwarth-szindrómaként vagy Bell-féle bénulásként jelentkezik, jellemzően a kullancscsípést követő néhány héten vagy hónapon belül.

A központi idegrendszeri érintettség ritkább, leggyakoribb megjelenési formája a gerincvelőgyulladás okozta parézis. Az agyvelőgyulladás (encephalitis) rendkívül ritka, az esetek mindössze 0,1%-ában fordul elő kezeletlen fertőzések esetén.

A következő esetismertetés olyan Lyme-kóros betegek történetét mutatja be, akik hirtelen, nagy mennyiségű, akaratlan súlyvesztésről számoltak be:

Egy 72 éves nőbeteg, akinek nem volt korábbi orvosi vagy sebészeti előzménye, 2000. novemberében került kórházba, miután három hónap alatt 10 kg-ot fogyott. Étvágytalanságra panaszkodott, polyuria-polydipsia nem jelentkezett.

A beteg láztalan volt és hátfájdalmat jelzett, amely a háti és ágyéki gerincet érintette. Emellett jobb oldali thoracoabdominális fájdalom, valamint a jobb lapocka-vállövi égő érzése és kétoldali distalis paresztézia is fennállt. Nem voltak synovitisre utaló jelek, különösen az alsó végtag ízületeiben.

A neurológiai és reumatológiai vizsgálatok eltérés nélküli eredményt mutattak. Az összes reflex jelen volt. Nem mutatkozott izomsorvadás a jobb felső végtagon, és nem volt érző-mozgató deficit, illetve a nervus medianus carpalis alagútban történő kompressziójára utaló klinikai jel. A nyaki gerinc mozgástartománya nem volt beszűkült.

A belgyógyászati vizsgálat eredménye szintén eltérés nélküli volt: nem volt hepatomegalia, nyirokcsomó-megnagyobbodás vagy splenomegalia. Emellett vizeletretencióra utaló jelek sem voltak megfigyelhetők.

A laborban eltérés nem látszódott. A vércukorszint normális volt, és nem mutatkozott eltérés a pajzsmirigyfunkciós vizsgálatokban sem. HIV-szerológia, tumor-markerek, EKG, mellkas- és hasi RTG, csontszcintigráfia, hasi és kismedencei CT, tuberkulin bőrpróba eredményei mind negatívnak bizonyultak. A 15. kórházi napon végzett lumbálpunkció során nyert agy-gerincvelői folyadék tiszta, normál nyomású volt, és 179 nukleáris sejtből állt, amelyek 99%-a limfocita volt. A folyadék steril maradt.

A Koch-bacilusok (tuberkulózis) kimutatása közvetlen mikroszkópos vizsgálattal és tenyésztéssel is negatív volt.

A Lyme-kór szerológiai vizsgálata: erősen pozitív értékeket mutatott. Egyéb szerológiai vizsgálatok: szifilisz szerológia: negatív, liquor Lyme-szerológia IgG: pozitív.

Diagnózis: Lyme-kór idegrendszeri érintettséggel.

A kezelés ceftriaxonnal indult, napi 2 g intravénásan, 15 napig.

Két hét antibiotikumterápia után a beteg 2 kg-ot hízott, és a klinikai tünetek teljesen megszűntek.

A beteg rendszeres kontrollvizsgálatokon vett részt, és az egy évvel későbbi utolsó ellenőrzéskor a klinikai vizsgálat normális volt, testsúlya pedig visszatért a kiindulási értékre. Az antibiotikum-terápia klinikai hatékonysága arra utal, hogy a fogyás nagy valószínűséggel a Borrelia burgdorferi fertőzéshez és a központi idegrendszeri érintettséghez kapcsolható.

Összefoglalva tehát a fogyás, mint a Lyme-kór elsődleges kórjelző tényezője nagyon ritkán fordul elő a szakirodalomban, de ha egy magyarázat nélküli testsúlycsökkenés neurológiai és reumatológiai fájdalmakkal társul, amelyeknek nincs egyértelmű oka, fontos gondolni a Lyme-kór lehetőségére.

Források:

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/11876067/

https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S024886630581238X

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/35330755/

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/31574359/

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/23220829/

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/10869004/