Lyme-terápia: aktívabban és hosszabban 2.

Dr. med. Jan-Olaf Reinhardt az egyik vezető német Lyme-szakértő, Baden-Württemberg német szövetségi államban, Pforzheim városában él. A Weborvosnak lehetősége nyílt interjút készíteni vele a német Lyme borreliosis helyzetről, valamint a diagnózisról és a kezelésről alkotott véleményéről.

Első interjúnkat egy igazán érdekes betegesettel fejeztük be. Vannak-e hasonló sikertörténetek a fiatalabb betegek körében?

Volt egy 16 éves női betegünk, akinél Lyme neuroborreliosist diagnosztizáltak a. Egészséges lányként engedték ki a kórházból, de egy évvel később ugyanazokat a tüneteket észlelte: fejfájást, koncentrációs nehézségeket, ízületi fájdalmakat. Sajnos senki sem hitt neki, azt gondolták, meggyógyult, és hogy a tényleges tünetek összefüggésben vannak a pubertáskori növekedési fájdalommal, vagy valamilyen pszichoszomatikus háttérrel. Egy évet veszített az iskolában, közben a családja ránk talált. Újabb tesztet végeztünk el, és rájöttünk, hogy visszatért a Lyme borreliosis. Intenzívebb terápiával kezeltük, fejfájása és gyomorpanaszai megszűntek, egyéb tüneteinek többsége elhalványult, és ma már szinte normális életet élhet.

Az aktívabb és hosszabb kezelés számít tehát?

Van, amikor ez a helyes irány. Egy középkorú tanárnőt egyszer megcsípett egy kullancs. Ezt követően az egész testében ízületi fájdalom jelentkezett, aminek helye változott, bőrproblémái voltak, és egy kardiológus kisebb szívizomgyulladást is diagnosztizált. Erős hiper-reflexiája volt, de a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a teste az epilepsziásokéhoz hasonlóan remegett. Ám az epilepsziát és egyéb neurológiai betegségeket ezután kizárták. Nem volt képes dolgozni és nem tudott vigyázni a gyermekére. Ez a példa is azt mutatja, hogy ha megbízhatóbb diagnózist tudnánk végezni, és hosszabb időt fordíthatnánk a terápiára, a hozzá hasonló betegek is meggyógyulhatnának.

Mi okozza a legnagyobb problémát a Lyme borreliosis felismerésében és diagnosztikájában?

A Lyme borreliosis diagnosztizálása összetett kérdés. Orvosi szerepünk közel áll a nyomozókéhoz. Az anamnézis rendkívül fontos. A személyes történet és a kórtörténet is óriási szerepet játszik, beszélnünk kell a pácienssel arról, hogy pontosan mi történt. Nagyon sok kérdésen kell keresztülmennünk, hogy képet kapjunk a beteg múltjáról és jelenlegi állapotáról. Ami a laboratóriumi vizsgálatokat illeti, tapasztalatunk szerint a betegeink mintegy 50%-ánál a szokásos vizsgálatoknál többet kell elvégeznünk. Az összes rendelkezésre álló tesztet alkalmazzuk, ismerjük a különféle előnyöket és hátrányokat, és biztosak vagyunk benne: nagyon jó lenne megbízható diagnosztikai módszerrel rendelkezni. Nincs olyan teszt aminek az érzékenysége 100%-os. Ismernünk kell az összes lehetséges tünetet, és ha ugyanazokkal a tünetekkel rendelkező betegek százait gyógyítottuk meg, csak akkor lehetünk tisztában a betegség pontos természetével.

Milyen diagnosztikai vizsgálatokat, és betegenként hányat használ? Hogyan látja a direkt diagnosztikai módszerek előnyeit?

Ez a Lyme borreliosis egyik legnagyobb problémája. Néha szöveti-, bőr-, ízületi, vagy gyomorbiopsziából végzünk PCR-diagnosztikát, de ez ritkán fordul elő. Nagyon hasznos lenne egy direkt diagnosztikai módszer! Olyan antitestdiagnosztikai eszközök esetében, mint a Western blot és az ELISA nem lehetünk biztosak abban, hogy krónikus betegségről, vagy egy korábbi fertőzésről van-e szó. Ha lenne közvetlen módszerünk, akkor minden sokkal könnyebb, a diagnosztika sokkal hatékonyabb lehetne.

Mit tud tanácsolni orvos kollégáinak, akik nem a szakterület szakértői?

Mindenkinek tudnia kell: a jelenlegi tesztek nem 100%-ban megbízhatóak, ez a legnagyobb probléma. Nagyon sok olyan betegem van, akiknek a tesztje negatív volt, ezért a háziorvos nem gyanakodott a Lyme borreliosisra. Számos olyan cikk is megjelent, amelyek megerősítik a szeronegatív Lyme-kórt, még a későbbi szakaszokban is. Ha több száz Lyme-os beteget vizsgált meg és diagnosztizált, akkor tudja, hogy a háziorvosoknak mindig meg kell vizsgálniuk a betegek kórtörténetét és tüneteit. A tünetek széles skálán mozognak, de a leggyakoribbak az ízületeket, a neuralgiát (bizsergő, égő érzések, fájdalom, bénulás), fejfájást, fáradtságot, izom- vagy ínfájdalmat, hólyag- és gyomorpanaszokat, valamint krónikus bőrkiütéseket (Acrodermatitis chronica atrophicans) érintik. Ha felismerjük ezeket a tüneteket, nem árt arra gondolnunk: a Lyme borreliosis lehet a gond...

Tagja a Deutsche Borreliosegesellschaft-nak, a legnagyobb német Lyme-szervezetnek, amelynek még igazgatósági tagja is volt. Ön is ismeri az Egyesült Államokban előforduló különböző véleményeket, elsősorban az IDSA és az ILADS irányelveit. Mi a véleménye, mennyire tudják a német orvosok a diagnózis és a kezelés szabadságát megfelelően gyakorolni? Mi a Borreliosegesellschaft álláspontja ebben?

Sajnos a szokásos terápiás ajánlások gyakran nem járnak sikerrel. Az intézmények, például az ILADS vagy a Deutsche Borreliosegesellschaft felismerték ezt a problémát. Mint korábban mondtam, gyakran hosszabb és nagyobb dózisú, más antibiotikumra alapozott kezelést kell folytatnunk ahhoz, hogy a betegeink visszatérhessenek a munkába. A helyzet hasonló a TBC-kezelésekhez: senki nem kezelné őket csak két hétig, a sikeres terápia több hónapos, vagy még hosszabb. Természetesen a Lyme borreliosis egy másik baktérium, de terápiás stratégiája összehasonlítható a TBC-vel. Ez az a fő gondolat, amelyet meg kell érteni ahhoz, hogy sikeres kezelést biztosíthassunk betegeink számára.