Kézben tartott gyógyszerkassza

Nagy-Britanniában az egészségügyi minisztérium és a gyártók szövetsége olyan megállapodást kötött 1999-ben, amelyhez hasonló mindmáig egyedülálló az Európai Unióban. A Gyógyszerár Szabályozási Rendszer (PPRS) címet viselő szerződés alapján ugyanis a nyereség szabályozásával igyekeznek kézben tartani a gyógyszerkasszát – tudtuk meg David Kullmantól, az egészségügyi minisztérium (Department of Health) menedzserétől.

A megállapodás egyébként kizárólag azokra az originális készítményekre vonatkozik, amelyeket támogat az angol – lényegében állami – egészségügyi rendszer (NHS), s receptre kaphatók. A szabadon, vény nélkül megvásárolható, valamint generikus termékek tehát nem esnek a felek által megkötött szerződés hatálya alá. Ám hiba lenne azt hinni, hogy ezzel a kikötéssel szűkre szabták azoknak a gyógyszereknek a körét, amelyekre a megállapodás vonatkozik. Ami a nagyságrendet illeti: a támogatásban részesülő készítmények 80 százalékára vonatkozik a PPRS, amelyet a felek öt évre írtak alá. A 2004 őszén lejáró megállapodás felülvizsgálatát tavaly ősszel kezdeményezhették volna a gyártók illetve akár a minisztérium is, ettől azonban mindkét fél eltekintett.

David Kullman szerint a PPRS létrejöttében két cél vezérelte az egészségpolitikusokat. Átlátható rendszerben szabályozni a gyógyszerkiadásokat, illetve támogatni bizonyos iparpolitikai megfontolásokat. Ez utóbbi gyakorlatilag az arany tojást tojó tyúk életben tartását jelenti: az angol gyógyszergyárak exportképességének fenntartását, s annak előmozdítását, hogy újabb és újabb, originális készítményekkel jelenhessenek meg a világpiacon. E célt a szerződés nagyvonalúan teljesíti. Bár a rendszert a profit oldaláról zárták le, a limit meghatározásánál meglehetősen vastagon fogott a szerződő felek ceruzája. A támogatott gyógyszerek forgalma után ugyanis a cégek nyeresége – alaphangon – 21 százalék lehet, de ezt még további 8,4 százalékkal megfejelhetik, s csak az ezt meghaladó részt kell befizetniük az egészségügyi büdzsébe, vagy a túlzott üzleti sikert árcsökkentéssel kompenzálniuk. S hogy szárnyát szegjék a pénzügytechnikai bravúrokra mindig kész vállalati könyvelőknek, többféle, pénzügyi teljesítésről szóló jelentést kell bemutatniuk. Mi több, számon kérik azt is, miként oszlik meg a költség-tőke arány az NHS által támogatott, valamint az egyéb értékesítések között, értékelik a költségstruktúrát, a gyártásra, promócióra – amelynek kiadása nem haladhatja meg az árbevétel 7 százalékát -, marketingre fordított összegek nagyságát.

Ezen túlmenően a cégek az állami egészségüggyel folytatott teljes gyógyszerforgalmuk 17-20 százalékát írhatják jóvá kutatásra és fejlesztésre (K+F), valamint – meghatározott forgalom fölött, originális molekulánként – további 0,25 százalékot tarthatnak meg, ugyan erre a célra. Más kérdés, hogy a vállalatoknak számlával kell igazolniuk: e tetemes font milliókat valóban a fenti célokra fordították.

Az originális készítmények gyártói tehát jól járnak, de vajon igaz ez a betegekre, s a biztosítóra is? David Kullman válasza meglehetősen szokatlanul cseng az évtizedes gyógyszerár-háborún edződött magyaroknak. Nagy-Britanniában ugyanis az originális készítményeket – igen kevés kivételtől eltekintve – törzskönyvezés után szinte azonnal felteszik a támogatott készítmények listájára. Az ár-megállapítási „játékot" a cégek gyakorlatilag önmagukkal játsszák le. Mivel az a céljuk, hogy nyereségük adott határon belül maradjon, két dolgot tehetnek: új készítményüket alacsonyabb áron forgalmazzák, vagy egyéb – az NHS által ugyancsak támogatott – gyógyszereik árát csökkentik. E szisztéma eredményeként a megállapodás életbelépésének évében 4,5 százalékkal csökkentek a gyógyszerárak, ami 200 millió fontos megtakarítást jelentett az egészségügyi kasszának.
Mivel a megállapodást mellőző cégekkel szemben meglehetősen erős szankciókat – profitkontroll, hatósági ármegállapítás – alkalmaznak, a gyártók döntő többsége aláírta a szerződést.
Bár a rendszer nagyvonalú az új készítmények befogadásánál, meglehetősen szűkmarkúan osztogatja az áremelés lehetőségét, amelynek mértékét eleve limitálja: az új ár legfeljebb 20 százalékkal lehet magasabb az 1999-esnél. További kitétel, hogy csak azok cégek fontolgathatnak felfelé korrigálást – amelyhez egyébként az egészségügyi minisztérium jóváhagyása kell -, amelyek nyeresége az engedélyezett mérték 50 százalékát sem éri el. Nem véletlen, hogy 2001-ben a megállapodást aláíró közel 150 cég közül mindössze négy tudott árat emelni.

A támogatott gyógyszerek után a betegek egységes átalánydíjat, 6,20 fontot (mai, átlagos árfolyamon körülbelül 2300 forintot) fizetnek. Ha fizetnek, mivel az angol egészségügy meglehetősen nagyvonalúan osztogatja a térítésmentességet. Többek között a 16 év alatti gyermekek, a nappalin tanuló 16-18 évesek, a 60 év feletti nők és férfiak, a várandós anyák, mindazok a nők, akik egy éven belül szültek, az alacsony jövedelműek, bizonyos betegségekben szenvedők fizetség nélkül jutnak a receptre kapható, támogatott készítményekhez. Mivel a lakosság közel fele mentesül az átalány fizetése alól, a receptköteles gyógyszerek 85 százalékához gyakorlatilag ingyen jutnak a betegek.

Warwick Smith, az angol generikus szövetség elnöke kevésbé diszkrét az adatokat illetően, mint miniszteriális kollegája. Tőle tudni, hogy – Nagy-Britannián belül Angliában - az állam által fizetett összes gyógyszerforgalom 6,5 milliárd fontot tesz ki, amelyből 5,2 milliárd jut az originális, s 1,3 milliárd a generikus készítmények támogatására. Az évente beváltott közel 600 millió recept 53 százalékán generikus készítmények szerepelnek. Ennek jelentőségét a szövetségi elnök újabb adatokkal bizonyítja. Míg az originális készítmények átlagára receptenként 18 font, generikus társaiké mindössze 4,70. Amennyiben valami csoda folytán eltünnének az úgynevezett másolt molekulájú gyógyszerek, s csak az eredetiek maradnának forgalomban – 11 milliárd fontos többletköltséggel számolhatna az egészségügyi kassza. A generikus gyógyszerforgalom minden 1 százalékos növekedése 40 millió fontos megtakarítást jelent az államnak. Nem véletlen, hogy a szigetországi orvosegyetemek hallgatóit már tanulmányaik során felkészítik a generikus gyógyszerek alkalmazására, s így az sem csoda, hogy a hazaihoz hasonló szakmai viták – egyenértékűek e termékek originális társaikkal vagy sem – gyakorlatilag ismeretlenek.

Az adatsor – mint kiderül – nem véletlenül hangzik el. A generikus készítmények forgalmazói ugyanis némi fenntartással fogadják, hogy a jelenlegi támogatási rendszer a jó világok lehető legjobbikát jelenti. A másolt molekulájú készítményeknél az úgynevezett listaár működik. Ez azt jelenti, hogy a piac döntő részét lefedő két nagykereskedő, s további három generikus gyártótól bekérik az árakat, s ezeket termékenként átlagolják. Ez lesz a készítmények ára – egy hónapig. Az árlistát ugyanis készítményenként, mi több kiszerelésenként, havonta újraírják és közzéteszik. Warwick Smith szerint az a probléma, hogy a megkérdezettek meglehetősen magas árakat mondanak be, így a ténylegesnél lényegesen magasabb a támogatás alapjául elfogadott ár, s értelemszerűen az állami – támogatásra költött – kiadása is. A generikus gyógyszerek támogatására fordított – fentebb már említett – 1,3 milliárd font például mindössze 400 millió fontos termelői árat takar. A kasszából ily módon kiömlő milliók a patikusoknál landolnak, akik – kihasználva a generikus piacon zajló öldöklő versenyt – bár a meghatározott árnál lényegesen olcsóbban szerzik be e gyógyszereket, a támogatási összeget a listaár után kapják. A rendszeren éppen ezért mindenképp változtatni akarnak, csak még azt nem találták ki, miként kárpótolják a hoppon maradó patikákat.

A patikusok más szempontból is kiemelt szerephez jutnak a generikus piacon. A originális készítmények ugyanis márkanéven szerepelnek a recepteken, generikusok esetében azonban csak hatóanyagot írhat fel az orvos. Lényegében tehát adott termékcsoporton belül a patikus dönti el, mit ad a betegnek. Ez egyébként az öldöklő piaci verseny egyik oka, amelynek végeredménye: Európa-szerte Nagy-Britanniában a legolcsóbbak a másolt molekulájú készítmények. A szövetségi elnök szerint ennek egyetlen előnye, hogy e termékcsoportnál ismeretlen a paralelkereskedelem, vagyis az olcsóbb áron történő visszaimportálás.

A másik szabály is a patikák bevételét növeli. Amennyiben originális készítményt rendel az orvos, akkor csak originális készítmény szolgálható ki, míg generikus helyett originális is kiadható. Ezzel a lehetőséggel pedig – áruhiányra hivatkozva – gyakran élnek, mert pénzügyileg kifizetődőbb.

A sajátos angol támogatási rendszer 2004 áprilisától átalakul. A PPRS-ben részt vevő gyártók idén október végéig adhatták be a változtatással kapcsolatos javaslataikat, a minisztérium és a gyártói szövetség közötti tárgyalások év végén kezdődnek.