a depressziót rák/leukémia váltotta ki?

Kedves levélíró!
Nem biztos, hogy depressziónak kell nevezni azt a mély szomorúságot, ami az embert a halálhoz közel, esetleg súlyos szenvedések között elfogja.
Tudja nekem mindíg egy nagyon morbid hasonlat ugrik be, ehhez hasonló kérdéseknél. Vajon a gulag, Auschwitz és egyéb haláltáborok lakóinak is antidepresszanst kellett volna adni?
Pszichológiai értelemben, mi azokkal az irracionális szorongásokkal, érzésekkel foglalkozunk, amit "érthetetlennek" él meg a páciens.
Régebben ilyenkor - jóindulatból - valami bódító szert (pl. morfin, ópium) adtak a betegnek (fiatal orvos koromba mi is ezt adtuk). De amióta kitört a "drog fóbia" még a korházi osztályokról is eltüntek ezek a szerek.
Bölcsek szerint a halál az élet természetes velejárója és mindenki egyénisége szerint teszi meg a végső utat.
Önnek emberi kötelességei vannak, törődés, ápolás, gondoskodás, testi érintés (simogatás) .Édeanyjával egyértelmüen meg kellene beszélnie, hogy ő mit akar. Ha kér valami tompító szert, akkor a kezelőorvosával kellene ezt megbeszélnie.
És halálos betegségnél nem mindegy, hogy egy antidepresszans esetleg rontja a májfunkciót? Szerintem a lélektani segítség a legeslegfontosabb és odafigyelni arra, amit a halálos beteg kér. Nyugodtan kaphat antidepresszanst egy kis szorongáscsökkentőt.
Az USA-ban már orvosi vényre marihuanat is felirhatnak az orvosok, ilyen esetekben, nálunk jórészt magára hagyottan távoznak a betegek az élők sorából. Én soha nem fogom ezt megszokni.
Én már azt is nagyra értékelem, hogy Ön egyáltalán a weborvoshoz fordult tanácsért. Okosan tette.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László