egypetéjű ikerfiaim - valami nem stimmel náluk

Tisztelt Szakorvos!

Kétéves egypetéjű ikerfiaim vannak. Több, mint egy éve érzem, hogy valami nem stimmel náluk, nem úgy fejlődnek, mint a "normális", egészséges kisbabák. Van még egy négyéves nagyfiam, aki egészséges, és nagyon okos, és talán a nála szerzett tapasztalatok miatt figyeltem fel korán az ikrek fejlődési problémáira. Mivel még nem derült ki mi a probléma náluk, immár harmadszor merült fel bennünk az autizmus. Az első két alkalommal kizártuk bizonyos tulajdonságaik miatt, mint pl. mosolyognak, nevetgélnek, főleg egymással szemben, nem félnek az idegenektől, kezdetben kicsit tartanak, de barátkoznak. Nagyon érdeklődők és figyelmesek, ugyanakkor semmivel nem lehet őket lekötni 2 percnél hosszabb időre, csak a zenés animációk nézegetésével (amit egész nap elnézegetnének).

Az ellenérvek: nem beszélnek, egyetlen szót sem mondanak, mégcsak nem is gagyognak, szótagokat sem. Sajnos nem is értenek gyakorlatilag semmit (még anya szó jelentését sem), maximum egy-két szó jelentését, ha megértik. Utasításokat nem tudnak végrehajtani. 18 hónapos korukban néhány utasítást végre tudtak hajtani, amit nagyon-nagyon nehezen sajátítottak el, nagyon sokat gyakoroltuk (pl. pá-pá-t inteni, tapsolni, megmutatni a fejecskéjüket), de gyakran összekeverték őket, majd teljesen el is felejtették, és mára már nem tudják őket. Nagyon keveset halljuk a hangjukat, inkább csak, ha sírnak, vagy nevetnek, illetve mostanában "á" hanggal kiabálnak néha, és minden dolgot "ö" hanggal neveznek meg. Pl. oda mennek a hintához "ö", ezzel fejezik ki, hogy szeretnének beleülni. Nevükre néha figyelnek, néha nem, és ez általában minden hangra igaz, ezért felmerült a hallásprobléma is. (Annyira minimális (30 dB) halláscsökkenést állapítottak meg, hogy vélhetően nem ez áll a fejlődési lemaradás hátterében, mégis próba hallókészüléket kaptak, hogy hátha beindítja a fejlődést, de az elmúlt három hónap alatt semmilyen változást nem tapasztaltunk, mégcsak figyelmesebbek sem lettek a hangokra, mint annakelőtte.) Nem mutatnak meg semmit. Sem a könyvben, sem a Hol van? kérdésre, sem a testrészeiket, sem, ha szeretnének valamit. Nem tudnak önállóan kanállal enni (kiflit, pogácsát igen). A játékokkal nem tudnak funkcionális játszani, mindent csak szétdobálnak, rombolnak, mindent a hátuk mögé szórnak. Nehezen taníthatók, irányíthatók. Komoly lemaradással bírnak tehát a kommunikáció területén, a szocializáció, az értelmi képességek, kognitív területeken, finommozgások területén, stb.
Viselkedési formákban tapasztalt zavarok: mindig, mindent azonnal becsuknak (ajtó, szekrény, fiók, stb.). Ha kinyitom a hűtőt, ki sem tudom venni, amit akartam, mert két kézzel nyomják be az ajtót.
Ragaszkodnak a megszokott útvonalhoz. Ha nem az óvoda-otthon útvonalon megyünk, ordítanak a babakocsiban, addig, amíg vissza nem térünk a "helyes" útra. Egy lépéssel sem mehetünk tovább, ha hazaértünk, mint ahol a bejáratot kell megközelíteni. Örömükben repdeső kézmozdulatokat végeznek.
Forognak, egyikük fennakadt szemekkel.
Két kézzel a fülüket befogják, kicsit ütögetik a fejüket.
Állukat is két kézzel megfogva hintáznak az etetőszékben.
Néha rázzák a fejüket.
A földön négykézláb hintáztatják magukat, közben duruzsolnak.
A kiságyba, falba, ajtóba teljes erővel verik a fejüket miközben négykézláb hintáztatják magukat, szintén monoton hangadással, álmukban is, akár órákat (le kellett cserélnünk a kiságyakat hálós járókákra).
Nem könnyű megölelni, megszeretni őket, általában csak csiklandozással lehet karban tartani őket. Azonnal le kell rakni őket, ha kiveszem őket a kiságyból, nem lehet őket babusgatni, dajkálni. De nagyon kedvesek és szeretnek minket, játékkal lehet magunkhoz csalogatni őket.
Néha kitalálják, hogy nem érhet hozzá az ikertesó az etetőszékben, és ordít, ha ő éppencsak hozzáér. Ezután már az etetőszék érintése is kiváltja a sírást.
Szemkontaktust fel lehet velük venni, bár nem a legegyszerűbb feladat, és nem is túl sokáig, de pl., ha mondókázunk, és énekelünk, akkor nagyon jól tartják a kontaktust.
Egymást utánozzák nagyon-nagyon, de mást nem, sem minket, sem más gyereket, még a nagytesót sem. Nagyon jól elvannak együtt, a nagytesóval csak ritkán játszanak.

Teljes körű neurológiai vizsgálat közepén vagyunk. Eddig minden negatív. Ha a többi eredmény is negatív lesz, érdemesnek látja az autizmus kérdésével való foglalkozást? Kérem, írja meg véleményét a leírtakkal kapcsolatban! Én már nagyon-nagyon aggódok!

Köszönöm, hogy elolvasta és köszönöm a válaszát is!